Századok – 1988

Történeti irodalom - Komlós John: The Habsbourg Monarchy as a Custon Union: Economic Development in Austria–Hungary in the Nineteenth Century (Ism.: Ránki György) 509/III

510 TÖRTÉNETI IRODALOM vagy tőkehiány nem játszott-e benne lényegesebb szerepet. Ismeretes, hogy a textilipar szakmunkát alig igényel, és a tőkeigény is viszonylag alacsony, ha Komlós néhány évvel a Monarchia bukása után is kitekint, akkor tapasztalhatta volna az iparág gyors fejlődését, és elgondolkozhatott volna érvelése gyengeségén. A főtUzet a 48-as jobbágyreformra összpontosítja. Komlós úgy látja, hogy a történetírás ennek gazdasági szerepét jócskán eltúlozta, mivel — mint számításai mutatják - a magyar mezőgazdaság fejlődésének illeme az 50-es években nem volt lényegesen gyorsabb, mint amilyen 48 előtt volt. Komlós nézeteinek kritikája ebben a tekintetben három elemet kell tartalmazzon. Először is elfogadhatók-e Komlós számításai? Komlós szerint a magyar mezőgazdaság termelésének évi növekedése a 18. század végétől 1841-ig 1,2 %-ra tehető, 1850 és 70 között,viszont évi 1,4%-os növekedés tapasztalható, azaz a különbség minimális. „Az osztrák gabonakereslet-növekedés az 1820-as évektől kezdve sokkal jelentősebbnek tűnik a magyar mezőgazdaság számára, mint a századközepi reformok" (89) — állapítja meg a könyv. Nem kívánjuk Komlós számításait kétségbe vonni, ahhoz legalábbis hasonló alaposságú kvantitatív munkára volna szükség, amit nem végeztünk el. Legyen szabad azonban két ponton kételyünknek hangot adni. Először is Komlós adatai a 18. század végi magyar mezőgazdaság termeléséről igen megbízhatatlanok, így nem bizonyos, hogy az 1,2%-os évi növekedés nem erősen eltúlzott-e? Továbbmenve, az első periódus 50 esztendejét a szerző egy két évtizedes szakasz eredményeivel szembesíti, midőn a jobbágyfelszabadítás gazdasági nehézségei még igen erősen jelen vannak, mint ahogy erre a kérdéssel foglalkozó szerzők nem egy alkalommal rámutattak, később midőn a gazdaság leküzdötte ezeket a nehézségeket, a növekedés üteme emelkedett, s úgy 1870—80 között már 1,8 % az évi növekedés. Figyelembe véve, hogy az egész, a kiegyezéstől a háborúig teijedő korszak évi mezőgazdasági növekedése is szintén 1,8 %—2 % között mozog, feltehető a kérdés, milyen számszerűséget tekintene Komlós lényegesnek a mezőgazdasági termelés növekedését illetően? Nyilván Komlós értemezésének van egy erősen leszűkített, nem is gazdaságtörténeti oldala, hiszen nézetem szerint a gazdaságtörténetet aligha lehet leegyszerűsíteni a növekedés számszerűségére. Másodszor Komlós komoly tévedést követ el, midőn a jobbágyfelszabadítás gazdasági, társadalmi hatását figyelmen kívül hagyja. Természetesen ez metodológiai kérdés. De Komlósnak sem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, melyet az agrárkérdéssel foglalkozó irodalom sokoldalúan elemzett, hogy 1849 után milyen feudális maradványok gátolták a mezőgazdaság gyorsabb kibontakozását, milyen szerepet játszott a tőkehiány, melynek következtében hosszú ideig különböző átmeneti rendszerek uralkodtak (mint a ledolgozás), miközben a.modernebb termelési eszközök és termelési módszerek csak lassan hódítottak tért. A magyar történetírás — nézeteim szerint — joggal tekinti a jobbágyfelszabadítást a történeti fejlődés egyik fordulópontjának, de nem állítja, hogy evvel megoldódott volna a magyar mezőgazdaság fejlődése. Komlós lényeges meglátásának tekinthetjük, midőn rámutat, hogy a keresleti tényezők nélkül nem lehet gazdaságtörténeti elemzést végezni. De mikor egyrészt szinte semmi gazdasági különbséget sem lát a robotmunka és a bérmunka között, mikor a parasztgazdaság és a piac kapcsolatának sajátosságát nem elemzi, midőn a sokak (Csajanov, Thormen) által felvetett kérdést, hogy mennyiben lehet egyszerűen alkalmaznia a piac és a profitgazdálkodás kategóriáit a parasztgazdálkodásra, nem veszi figyelembe a keleteurópai agrárfejlődést, lényeges kérdéseket mellőz el. Állítását így, bármily csábítóan hangzik is, nem lehet többnek, mint figyelmeztetésnek tekinteni. És ha talán nem élezte volna ki mondanivalóját a jobbágyfelszabadítás kérdésére, akkor nem sikkadna el a mezőgazdaságról írt fejezetének sok figyelemre méltó számítása és eredménye, a termelés alakulásától az exporton át az árak szerepéig, a keresleti és kínálati tényezők finom elemzéséig. Közvetlenül kapcsolódik 1848 történelmi jelentőségéhez a könyv harmadik fejezete is, mely a modern gazdasági növekedés kezdeteit vázolja fel Ausztriában. Jóllehet osztrák termelési indexeket készítettek már mások (Gross, Rudolph) is a szerző előtt, Komlós 1796-tól tesz kísérletet a vas-, a pamut- és gyapjúipar termelése alapján egy új termelési index létrehozására, és arra a következtetésre jut, hogy a modem gazdasági növekedés 1825 és 1830 között indult meg Ausztriában, melyben a magyar piacnak nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani. Komlós szerint ez az indulás nem jelent áttörést sem rostowi, sem gerschenkroni értelemben. Ábrázolása szerint, az osztrák fejlődés a 19. század több ciklikus fellendülésének eredménye, ebben nézete szerint az 50-es években nem tapasztalható lényegesebb fellendülés, hiszen Ausztriában a piaci gazdaság már az 1848-as forradalom előtt jelen volt. Komlós János könyvének legterjedelmesebb fejezete a magyar iparosodás történetével foglalkozik. E fejezetnek az erényei is a korábbihoz hasonló irányokban bontakoznak ki. Komlós szereti az eredetiséget. Ama nézetét viszont, hogy a magyar iparfejlődésben az osztrák tőkének döntő szerepe volt, és az osztrák tőkepiac nélkül aligha bontakozhatott volna ki hasonló gazdasági fejlődés, a magyar gazdaságtörténészek többsége már rég bizonyította. (Igaz, ellenkező nézetek képviselőit is megtalálhatjuk még a korszakkal foglalkozó történészek között.) Komlós tovább mélyíti Katus László számos lényeges számítását, mi