Századok – 1988

Beszámoló - Erdély története. Beszámoló a debreceni vitáról (Kovács Ágnes) 474/III

474 BESZÁMOLÓ tekintéssel vázolta fel. Ezt követően Pavol Horváth tartott előadást a 18. századi Magyarország nemzetiségi összetételéről és a nemzeti, nemzetiségi ideológiák kialakulásáról. Milan Smerda referátuma a cseh és a magyar nemzeti mozgalom összehasonlításával foglalkozott. Főleg ez utóbbi témához kapcsolódott Richard Praiák felszólalása is. Magyar részről ifj. Barta János, Orosz István, Vörös Károly vett részt e témakör vitájában, amely során a legnagyobb teret annak vizsgálata kapta, hogy a polgári fejlődéssel összefüggő különbözőségekből eredtek-e a magyar és a cseh nemzeti mozgalom ellentétei, vagy inkább az abszolutizmussal szembeni politikai magatartás másságából. A szlovák nemzeti fejlődés akadályozásának kérdésével kapcsolatban pedig felmerült: indokolt-e arról beszélni, hogy a szlovák nemeseket korlátozták volna nemesi jogaik gyakorlásában. A tagozati társelnökök zárszavaikban pozitívan értékelték a szimpóziumot, amely alkalmat nyújtott a 18. századi cseh, szlovák, magyar történet gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai, ideológiai kérdéseiről kialakult felfogásainak közelebbi kölcsönös megismerésére, konstruktív szellemű baráti megvitatására, s amellett, hogy tartalmilag és szempontokban sok újat adott, további kutatásokra, eszmecserékre ösztönözhet. Bejelentették, hogy a Vegyesbizottság következő, 1989-ben Magyarországon sorrakertllő ülésezése alkalmával rendezendő hasonló szimpózium témája közös megegyezés alapján a városfejlődés vizsgálata lesz cseh, szlovák és magyar vonatkozásban. A Vegyesbizottság tagjait fogadta Jan Navrátil, a Palacky Egyetem prorektora. A szívélyes beszélgetésen jelen volt Karel Motyka bölcsészkari dékán és Josef BartoS, a történelem tanszék vezetője, akik ismertették az egyetem történetét és jelenlegi munkáját, s a történelem tanszék tevékenységét. A magyar delegáció tagjai közt — a debreceni egyetem rektorhelyettese mellett — több egyetemi tanár és docens lévén más magyarországi egyetemekről is, tartalmas eszmecsere alakulhatott ki az együttműködés bővítéséről e vonalon is. A Vegyesbizottság magyar és szlovák tagozatának elnöke köszönetet mondott a Palacky Egyetemnek az ülésszak megrendezéséhez nyújtott segítségéért. A történelmi emlékekben gazdag város legfontosabb látnivalóinak megtekintésén kívül az ülésszak résztvevői egésznapos kirándulást tettek KromëHïba, ugyancsak szakavatott vezetéssel. Az ülésszakról készült jegyzőkönyv aláírását követő búcsúvacsorán a társelnökök részéről elhangzott pohárköszöntők megerősítették, hogy az a nyílt őszinteség, amellyel_vitáink folynak, nem gyengíti barátságunkat, hanem kölcsönösen növeli felelősségérzetünket együttműködésünkben. TL. ERDÉLY TÖRTÉNETE (Beszámoló az MTA Történettudományi Intézetében készült és az Akadémiai Kiadó gondozásában 1986-ban megjelent háromkötetes monográfia debreceni vitájáról) 1987. október 9— 10-én a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi- és Klasszika Filológiai Intézete több intézmény támogatásával szakmai vitát szervezett az Erdély története c. tudományos szintézisről. A rendezvény az Erdélyi tükör c. kiállítás megnyitásával kezdődött. Gomba Szabolcsnénak, az Egyetemi Könyvtár főigazgatójának köszöntője után Irinyi Károly megnyitója következett. Beszédében a Duna völgyi népek sürgető feladataként fogalmazódott meg a történelmi múlt önkritikus vizsgálatának igénye. El kell ismernünk — mutatott rá Irinyi Károly —, hogy az 1868. évi nemzetiségi törvény után valóban rés támadt az alkotmányps tendelkezések.és a valóság között, de a nemzetiségi jogegyenlőséget biztosító 1918-as gyulafehérvári határozat, illetve a békeszerződéshez csatolt kisebbségvédelmi egyezmény és az 1923-as román alkotmány között még mélyebb a szakadék. Magyarok és románok kölcsönösen okoztak egymásnak szenvedéseket, és ami még szomorúbb: „1945 után sem lett egy kiteljesedő megoldás forTása". Magyarországon nem sikertilt új, demokratikus nemzeti identitást megteremteni, Romániában — bíztató kezdetek után — kedvezőtlen fordulat következett be a nemzetiségi politikában. A magyar történettudomány — amely pedig 1956 után jelentőset lépett előre — mindezekre nem reagált, talán a nacionalizmus újraéledésétől tartva, közömbös maradt a nemzeti eszme iránt. A kisebbségi magyarság erőszakos asszimilációja azonban a 70-es évektől az etnikai tudat reneszánszához vezetett. A nemzettudat megújulásának igényéből nőtt ki a háromkötetes Erdély monográfia is. Az Erdélyi tükör c. kiállítás Erdély történetét magyarok, románok és szászok elkülöníthetetlen történeteként illusztrálja, s méltóan reprezentálja, hogy „Erdély múltja szá-