Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
40 SENGA TORU majd Belz és Cserven is magyar fennhatóság alá került.1 5 Hrusevszkij az évkönyvben közölt eseményeket logikai sorrendbe illesztve 1232-re,1 6 a magyar történetírásban uralkodó nézet pedig az évkönyvben megadott évszámot elfogadva 123l-re1 7 helyezi az oklevelünkben említett második halicsi hadjáratot. Mindenesetre az elmondottakból kitűnik, hogy oklevelünk a két halicsi hadjáratról külön-külön tesz említést, mégpedig időrendi sorrendben, beillesztve közéjük az osztrák hadi eseményt. Tehát okunk van azt feltételezni, hogy oklevelünk szoros időrendi sorrendben említette meg a hadjáratokat, bár az is előfordulhat, hogy az oklevelek a hadi eseményeket tartalmuk vagy jelentőségük szerint csoportosítják.1 8 Kronológiai tekintetben segítséget nyújt II. András egy 1233-ban kelt oklevelének ama passzusa, miszerint egy Nana nevű lovász „Ruchiá"-ban Jaroszlav váránál tett szolgálatokat.1 9 Ezen esemény ugyanis szerintünk az oklevelünkben szereplő második halicsi hadjáratra vonatkoztatható, ami arra mutat, hogy az 1233 előtt zajlott le.2 0 Ha oklevelünktől helytálló az az értelmezésünk, hogy az osztrák hadjárat az 1230-i halicsi hadjárat után és az ezután, de 1233-nál korábban történt halicsi hadjárat előtt volt, akkor a hadi események kronológiai sorrendbe való illesztéséből következik, hogy Béla 1231-ben az osztrákok ellen, és 1232-ben pedig Danyiil ellen indított hadjáratot. Ami az osztrák hadjáratot illeti, oklevelünk szerint Dénes „a határainkat sértő német sereg ellen" indult; az ellenséggel nyílt csatában összecsapott, amelynek elején elfogta „Hertynigust, Pethouia ura, Fridericus fiát". Hertynigus bizonyára nem más, mint Hartnid Pettau, akinek szintén volt egy (IV.) Frigyes nevű testvére.2 1 Valószínűiegerre a hadi eseményre vonatkozik II. András egy 1233-ban kelt oklevelének ama passzusa, miszerint Egyed, Márton és Marcel testvérek szolgálatokat tettek a királynak „a szabad német urak elleni (contra liberos dominos Tevtunicorum)" harcban, akik pusztítás céljából lépték át az ország határait.2 2 A magyar történettudományban általánosan elfogadott nézet az osztrákok betörését és azoknak a magyarok általi visszaverését 1230 olyan időszakára teszi, miután már Lipót osztrák és stájer herceg fia, П. (Harcias) Frigyes apja örökébe lépett.23 Úgy tűnik 15 PSZRL. II. 764-766.; GVC. 39.; GVL. 278-279. 16 Hrusevszkij : Hronoljogija, 23-24, 64.; uő.: Isztorija, III. 49-50, 517. Ld. még Wlodarski: Rola Konrada, 49. 1. jegyz.; Pasuto: Vnyesnjaja polityika, 256, 351. 92. jegyz. 17 Pauler: MNT. II. 113, 507. 97. jegyz.; MT. I. 1369. Ld. még Hóman: Magyar történet, 33.; MTK. I. 141 ; Kristó: Az Árpád-kor 109. 1 * Ld. még a 30. jegyzetünket. "ÁUO. XI. 257. 176. sz.; RA. I. 160. 502. sz. 20 Vö. Pauler: MNT. II. 507. 97. jegyz. 2'Hartnid az okmányokban 1231-tóT szerepel. Apja, (III). Frigyes ekkor már nem élt. H. Pirchegger: Die Herren von Pettau. Zeitschrift des Historischen Vereins für Steiermark. 42 (1951) 9-11. 22 Házi J.: Vas megyei középkori oklevelek. Vasi Szemle 21 (1967) 96-97. Ld. még Urkundenbuch des Burgenlandes, III. Bearb. von I. Lindeck-Pozza. Wien-Köln-Graz 1979. 256. 201a. sz. 2 3 Pauler: MNT. II. 122.; Belitzky J.: Sopron vármegye története. I. Bp. 1938. 328-329.; MTK. I. 140.; MT. I. 1370.; Kristó, Az Árpád-kor, 108. Ld. még Hóman: Magyar történet, 36. A magyar szakirodalom gyakran erre a hadi eseményre vonatkoztatja IV. Béla 7. jegyzetünkben említett oklevelének ama passzusát, miszerint Pál országbíró visszavette a németek által elfoglalt Borostyánkő'
