Századok – 1988

Beszámoló - Beszámoló a IX. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Csató Tamás) 464/III

BESZÁMOLÓ 465 tartalmazó 562 oldalas, Budapesten készített kötet (The Impact of the Depression of the 1930s and its Relevance for the Contemporary World) — a kongresszus helyszínén már megvehető volt (magyar kiadása: Válság—recesszió—társadalom. Az 1930-as és az 1970—1980-as évek összehasonlítása. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1987). Hasonlóképpen megvásárolhatók voltak a Kutatási témák szekcióinak előadásait tartalmazó, Svájcban témakörönként külön kiadott kisebb kötelek is. Emellett néhány előadás szövegét, illetve összefoglalását a helyszínen osztották szét. Néhány szekció anyagát a közeljövőben tervezik tanulmánykötetként kiadni. A helyi szervezők ügyesen oldották meg az ülések elhelyezését és egyéb feladataikat. Nem készült el viszont a kongresszus tényleges résztvevőinek listája, és többen hiányolták a szervezők, illetve résztvevők pontos címének közzétételét, ami pedig a szakemberek közötti kapcsolatfelvételt nagyon megkönnyítette volna. A nem egészen öt nap alatt megvitatott témák nagy száma, még inkább az előadások, hozzászólások tömege miatt egyenesen lehetetlen akár csak vázlatosan is átfogó beszámolót készíteni a kongresszus tudományos munkájáról. Az alábbiakban néhány, főként a magyar szakemberek érdeklődését felkeltő témáról lesz szó, közöttük természetesen azokról, melyek megvitatásában — vagy éppen a szekció megszervezésében — magyar gazdaságtörténészek vettek részt. (A témák a szekciók sorrendjében következnek.) A plenáris nyitó ülés tudományos előadását Arnold Esch, a berni egyetem rektora és középkori tanszékének vezetője tartotta, A történész és a gazdaságtörténelem címmel. A történelem totalitásának megragadása — hangsúlyozta — a történeti lészdiszciplinák egész sorának összmunkáját kívánja meg, ezen belül kitüntetett szerepe van a gazdaságtörténetnek. Szemléletes történeti adatokkal cáfolta azt a nézetet, hogy a középkor emberének kevés érzéke lett volna olyan gazdasági kategóriák iránt, amilyen az ár, a bér, a kamat, a járadék, és érdekesen mutatta ki, hogy a gazdaságtörténettől látszólag távol álló középkori történeti források (azzal, amit elmondanak, és azzal, amit nem mondanak el) hogyan értékesíthetők gazdaságtörténeti szempontból. Nagy hangsúllyal emelte ki — Marxra is utalva — a feudális kor történetében való képzés alapozó jelentőségét az egyetemi történelemoktatásban. A vendéglátó ország sajátosságainak megfelelően egy szekció a hegyvidékek gazdasági társadalmi fejlődésének problémáival foglalkozott. A fő kérdés az volt, vajon lehet-e általános, közös vonásokat megállapítani. A válasz erre nemleges, hiszen egyes hegyvidékek az elmaradottságot, a tradicionális formákat konzerválták (pl. Svájc egyes hegyvidéki körzeteiben vagy a Pireneusokban), mások viszont a dinamizmus forrásai voltak, serkentő hatást gyakoroltak szélesebb körzetülve (pl. a német és a cseh bányavidékeken). Az egyik sokat vitatott kérdés a hegyvidéki lakosság — Pierre Dubuis (Lausanne) előzetesen kiadott összefoglalásában is említett — immobilitása volt. Többen vitatták az immobilitás tényét, rámutatva — mint K. Blaschke (NDK) — az elvándorlásra és az elvándorló hegyvidéki lakosság nagyfokú gazdasági aktivitására, továbbá arra, hogy a hegyvidék és a síkság között nemcsak árucsere, hanem termelési kapcsolat is volt, s az elvándorlók közül többen visszatértek, mint ezt M. Morineau (Franciaország) megállapította. M. A. Romani (Milánó) szerint a hegyvidékiek gazdasági aktivitásának vizsgálatakor szem előtt kell tartani, hogy fő eladható árujuk éppen a munkaerő volt. Többen is megállapították, hogy a hegyvidékek a gazdaság fejlődésében perifériás szerepet játszottak (Jean-Francois Bergier, Zürich), mi több, a hegyvidék és a hegyvidéki ember története perifériális történet (Mathieu és Markus Mattmiiller, a szekció szervezője, Svájc). A vitavezető J.-F. Bergier szerint a magas hegyvidékeknek (Alpok, Kárpátok, Pireneusok) valójában országhatárok nélküli történelme volt, ahol a gazdálkodás közös technikai alapja a havasi legelő. A hegyvidéki lakosság változása csak hosszú időtartam alatt következett be, s a hegyvidék sajátos gazdasági szerkezete csak a modem korban, az urbanizáció hatására szűnik meg. Hasonlóképpen a 19. század derekáig alapvetően változatlannak vélte a hegyvidékek gazdaságát és társadalmát Joseph Goy (Párizs). Véleménye szerint a hegyvidék lakossága szegényebb volt, mint a sík vidékeké, a hegyek lakói jobban rá voltak szorulva az alföldiekre, mint fordítva. Ezzel is összefüggésben utalt arra, hogy hosszú távon az el- és visszavándorlás egyenlege a hegyvidék számára negatív volt. A. Podraza (Lengyelország) a II. József-korabeli felmérésekre támaszkodva a Keleti Kárpátok népének életét mutatta be a 18. század második felében. A városi hanyatlás a középkor végén és a korai újkorban, gazdasági hatások és társadalmi következmények című szekció szervezője Jan de Vries holland gazdaságtörténész volt, aki hosszabb idő óta Berkeleyben (USA) működik. A szekcióval kapcsolatos tevékenysége annak a legújabb munkájának az eredményein nyugodott, amely a 16—18. századi európai urbanizációt tárgyalta (European Urbanization 1500—1800. Cambridge, Harvard University Press, 1984). A szekció legfőbb eredménye a városi hanyatlás fogalmi meghatározása és tipizálása volt. Kiindulásként a város méretének meghatározása szolgált (az eredmény attól is függ, hogy 2—3 ezres, vagy 10 ezres lélekszámú alsó határtól vizsgálják-e a városokat), ezután került sorra a