Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
462 KOZ'ÁRI MONIKA Ezek a döntések, elvek a kongresszuson sem módosultak, és a berlini szerződés gerincét alkották. Megállapodtak abban, hogy Bulgária déli határa nem érheti el az Égei-tengert, nyugati határát pedig úgy fogják módosítani, hogy az ország területéből kizárják a nem bolgár lakosságot. Az ezen határok közötti Bulgáriát a Balkán-hegység mentén két provinciára osztják, az északi rész politikai autonómiát, fejedelmet és kormányt kap, a déli pedig széles körű közigazgatási autonómiát-, olyan jellegűt, mint pl. amilyennel az angol gyarmatok rendelkeznek —, keresztény kormányóval, akit az európai hatalmak hozzájárulásával 5—10 évre neveznek ki. Oroszország nagy súlyt helyezett arra, hogy a török csapatok kivonuljanak a délbolgár területekről. Salisbury hozzájárult, de csak azzal a feltétellel, hogy a kongresszus joga lesz meghatározni azokat az eseteket, amelyekben a török csapatok bevonulhatnak a tartományba, pl. felkelés leverése céljából. Oroszország megígérte, hogy a hadisarcot nem váltja át területi annexióvá, vagyis nem fogad el annak fejében területeket Törökországtól. A hadisarc mértékét Oroszország fogja megállapítani. Rögzítették, hogy azokat a háború során elfoglalt területeket, amelyeknek nagy tranzit jelentőségük van a Perzsia felé vivő úton — Alaskert-medence, Bajazid —, Oroszország visszaadja a Portának. Anglia — bár voltak aggályai — hozzájárult, hogy Oroszország Batumit, valamint az elfoglalt örmény területek egy részét megtartsa, azzal a kikötéssel, hogy a jövőben nem terjeszti tovább határait Törökország rovására. Ezek voltak azok a főbb módosítások, amelyekkel Anglia kész volt elfogadni a San Stefano-i szerződés többi pontját. Még aznap született Oroszország és Anglia között egy kiegészítő memorandum is.19 1 Ebben Anglia fönntartotta magának a jogot, hogy követelje a kongresszuson, Európa vegyen részt mindkét bolgár tartomány közigazgatásának kiépítésében; vitassa meg az orosz okkupáció időtartamát és a megszálló csapatok nagyságát, valamint a Románián át történő utánpótlást; döntsék el a kongresszuson a déli bolgár tartományok elnevezését; vitassák meg a dunai szabad hajózás kérdését, és a tengerszorosokat érintő valamennyi problémát. Anglia és Oroszország ezzel létrehozták azt a bázist, amelynek alapján a kongresszus összeülhetett. Az orosz—osztrák-magyar kapcsolatok azonban a kongresszus összeültéig sem rendeződtek hivatalosan. De a Monarchia is tudott róla, hogy Oroszországot a kongresszuson — annak ellenére, hogy a delegáció vezetője Gorcsakov — lényegében véve Suvalov képviseli, és ismerte részleteiben, hogy Suvalov milyen pontokon hajlik a Monarchia iránt engedékenységre. Bismarck, Suvalov második látogatása után, azonnal tájékoztata ezekről Andrássyt.19 2 Bismarck azt tanácsolta, hogy Ausztria-Magyarország most már a kongresszus előtt ne folytassa tárgyalásait Oroszországgal, és a Balkán rendezésével kapcsolatos végleges feltételeit majd csak ott fogalmazza meg Oroszországgal szemben.19 3 l9l Ugyanott, 180 p. 192 GP.n.NR.409., 410. ,93 GP.II.Nor.415.
