Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 és hangsúlyozta, hogy német közvetítéssel mindkét fél elfogadhat olyan javaslatokat, amelyeket közvetlenül semmiképpen.13 6 Valamivel később Gorcsakov is azzal a kéréssel fordult Berlinhez, hogy folytassák a közvetítést, mert a két tárgyaló fél számára lényegesen jobb, ha a javaslatokat „német javaslatokként" lehet titulálni. Ez a megfogalmazás Bismarck ellenvetését váltotta ki, legszögezte, hogy nincsenek német javaslatok, csak angol vagy orosz javaslatok léteznek, és folytatják ugyan a közvetítést, de változatlanul azt tanácsolják a két kormánynak, hogy próbáljanak meg egymás között megegyezni.13 7 Oroszország a csapatok visszavonását össze akarta kapcsolni azzal, hogy a visszavonást megelőzően Törökország ürítse ki a San Stefano-i békeszerződésnek megfelelően Sumla, Várna (és Batumi) erődítményeket, mert Oroszország számára csak ez biztosíthat igazán garanciát arra, hogy az orosz csapatok kivonása után Törökország nem foglal el, illetve vissza újabb területeket, pozíciókat.13 * Németország egyetértett az orosz követeléssel. Schweinitz is szánt teret jelentésében ennek a kérdésnek, és részletesen kifejtette, hogy ha Oroszország visszavonja csapatait a szóban forgó területekről, akkor az teljesen tűrhetetlen, hogy az oroszok által kiürített területeken török órségű erődítmény maradhasson. Ugyanakkor leírta, hogy igyekszik magát távol tartani ettől az ügytől, mert nem szeretné, ha az orosz—angol tárgyalások után most orosz—török viszonylatban is közvetíteniük kellene, pedig az erődítmények kérdése komoly orosz—török nézeteltérésekhez vezethet.139 Németország elégedetlen volt az erődítmények kérdésében folytatott angol magatartással. Anglia ugyanis úgy igyekezett föltüntetni, hogy hozzá az orosz követelés híre csak újságokból jutott el. Bülow nem tartotta őszintének Salisbury magatartását és megnyilatkozását, és megállapította, hogy Angliát nem érhette váratlanul, hogy Oroszország követeli a törököktől ezeknek az erődítményeknek az átadását, és az sem, hogy katonai szempontból Oroszország erre a lépésre rákényszerült. A Konstantinápolyból érkező információkban ez az ügy már hetek óta ténykérdésként szerepelt. „Anglia számára pedig nem lehet meglepő, hogy Oroszország nem akarja úgy visszavonni csapatait Drinápolyig, hogy ne teremtsen biztonságot a maga számára a csapatok hátában Sumlánál, és ne biztosítsa a Fekete-tengeri kapcsolatot Várnánál.140 Németország tehát ezen a ponton egyetértett Oroszország törekvésével, ugyanakkor mégsem emelt szót Angliánál, hogy elősegítse az orosz igény megvalósítását. (Törökország ugyanis Angliát maga mögött tudva állt ellen az orosz óhaj teljesítésének.) A német közvetítésnél hosszasabban elidőztünk, aminek az az oka, hogy ez volt a kongresszust megelőző fél évben az első alkalom, amikor Németország határozottan és tartósan beleavatkozott az eseményekbe, még ha csak közvetítőként is. Itt a közvetítő funkcióból eredően rákényszerült, hogy egyes kérdésekben közvetlenül állást foglaljon. Bár ebben az esetben sem tért el alapelveitől, és igyekezett a szokott, kicsit kívülálló 136 PA, I.A.B.q. 128.Bd.5. Bülow Schweinitznek, Berlin, ápr.28. p.077. 137 PA, I.A.B.q. 128.Bd.4. Schweinitz Bismarcknak, Pétervár, ápr.13. No. 108. 138 PA, I.A.B.q. 128.Bd.4. Schweinitz Bismarcknak, Pétervár, ápr.18. No.119. 139 PA, I.A.B.q.l28.Bd.5. Bülow Herbert Bismarcknak, Berlin, ápr.30. p.108. 140 PA, I.A.B.q.l28.Bd.4. Stolberg Bülownak, Bécs, ápr.13. p.024.
