Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
436 KOZ'ÁRI MONIKA tatkozott, elsősorban is azért, mert úgy ítélte meg, hogy ezzel Bismarck részvétele is biztosítva van, akiről pedig az érdekelt fővárosokban tudták, hogy eddig egészségi állapotára hivatkozva elzárkózott attól, hogy megjelenjen a konferencián.5 2 így tehát mind Oroszország, mind Ausztria-Magyarország ismételten reménykedett abban, hogy a Berlinben tartandó konferencia az ó javát fogja szolgálni, és Németország, illetve személy szerint Bismarck mellette fog kiállni, vagy legalábbis megtalálja a megoldást, hogy az érdekeket összehangolja. Anglia ugyanakkor a Berlinben tartandó kongresszust nem nézte jó szemmel. Az volt London és állítólag az angol közvélemény álláspontja, hogy a kongresszus Berlinben sokkal inkább orosz színezetű lesz, mint amennyire máshol lehetne.5 3 Anglia tehát úgy gondolta, hogy Németország és Oroszország között megvan az összhang, és német részről meglesz Oroszország felé a támogatás is. A felszínen úgy tűnik, hogy március elején minden a legnagyobb rendben volt, Gorcsakov Andrássy „lojális kezét" akarta megszorítani Berlinben — amiért hajlandó volt lemondani Bécsről —, és Ausztria-Magyarország és Oroszország végre barátságosan egyetértett abban, hogy hol tartsák meg a kongresszust. Viszont, hogy Gorcsakov számára most egyszeriben fontossá vált a kongresszus, annak az lehet a logikus magyarázata, hogy az Oroszország és Anglia, illetve Oroszország és Ausztria-Magyarország közötti feszültséget a békeszerződés aláírásának a ténye csak tovább fokozta. Az Osztrák-Magyar Monarchia — a német válaszból kikövetkeztethetóen — most helyeslést, meg persze még inkább támogatást vár Németországtól, hogy fegyvert ragadhasson. A Monarchia a német támogatás nélkül nem mert támadni, mert tudta, hogy Anglia hajlamosabb a költségek bizonyos részének a fedezésére — ha más háborúzik az ő érdekében —, mintsem a tényleges hadbalépésre, és félt, hogy magára marad Oroszországgal szemben. A német támogatásban azonban hiába is reménykedett. Március elején Berlin világosan tudtára adta Bécsnek, az osztrák érdekek védelmében nem fog háborút indítani Oroszország ellen. Annál kevébé, mivel a német megítélés szerint erre a háborúra Ausztria-Magyarország nincs fölkészülve. Németország számára pedig Franciaország olyan tényező, amit Andrássy — úgy látszik — nem képes kellően méltányolni — ina Bülow Stolbergnek.5 4 Ugyanakkor — folytatta Bülow — Németország eddigi magatartásával nem adott rá okot, hogy bárhol is azt gondolják, hogy az orosz érdekek keresztülviteléért fellépne, vagy Ausztriát vissza akarná tartani attól, hogy érdekei védelmében háborúzzon Oroszország. Bülow szerint érthető, ha Andrássy a magyarokat meghagyta abban a hitükben, hogy Németország segítené a Monarchiát Oroszország ellen. „Minden józanul gondolkodó osztrák államférfitól azonban azt várhatnánk — írta —, hogy így gondolkodjon: Németországtól nem kell fénünk, de pozitívumként csak azt remélhetjük tőle, hogy nem engedi meg, hogy Oroszország leromboljon, tönkretegyen bennünket. Ez az igazság. Németország a jelenlegi helyzetben ennél többet nem mondhat nyilvánosan Ausztria 52 OL, W 1179, Andrássy Károlyinak, Bécs, márc.4. No.33. 53 GP.II.Nr.334. 54 PA, I.A.B.q.l25.adh.8.Bd.3.Biilow Stolbergnek, Berlin, márc.5.No.l67. Szigorúan bizalmas.
