Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 Ezzel a Bécsben folytatott hármas tárgyalás — amelyet kezdettől fogva nem jellemzett se osztrák, sem orosz részről a megegyezésre való törekvés — véget is ért, azaz lényegében kudarcba fulladt. A két fél mindössze annyiban jutott közelebb a megegyezéshez, hogy Oroszország hajlandónak mutatkozott tárgyalni Bulgária megszállásáról. Megegyezés azonban semmilyen kérdésben sem született, és a tárgyalások annyi hasznot sem hajtottak, hogy a két fél egymás iránti bizalmát növeljék, és újrafelvételükre sem került többet sor. A bécsi tárgyalások megkezdésével egyidóben Bülow Schweinitzhez írt levelében összegezte Németországnak az orosz külpolitikával kapcsolatos tapasztalatait, és a német—orosz kapcsolatok alakulását. „Bismarck hercegnek — írta Bülow — Gorcsakov magatartását vizsgálva az utóbbi időben még inkább az a benyomása, hogy az orosz kancellár milyen kevéssé törekszik arra, hogy valóban létrejöjjön az általa irányított orosz politika és a német diplomácia közötti összhang, míg ugyanakkor mennyire kész arra, hogy a Franciaországgal való egyetértést ápolja."4 3 Minden figyelmes és érdeklődő újságolvasónak föltűnhetett már a keleti válság kitörése óta, hogy milyen mély kapcsolat van az orosz diplomácia és a francia sajtó között, és ezt most hivatalosan kapott információk is megerősítik.4 4 Bismarck 1875, a „Krieg-in-Sicht" krízis óta nem bízik orosz kollégájának Németország iránti őszinteségében. Németország most sem feltételezhet mást, mint hogy az orosz politika, pontosabban Gorcsakov, sokkal szívesebben venné, ha a mostani európai krízisben Oroszország minden jót, közvetítést és különböző szolgálatokat nem Németországtól, hanem Franciaországtól várhatna és kapna. Az 1875 óta szerzett tapasztalatok Németországot arra kényszerítik, hogy Oroszország iránti bizalmának határt szabjon, amely bizalom korábban sokkal jogosultabb volt, mint most. Felelőtlenség volna Németország részéről, ha az orosz szövetségeséről szerzett mostani tapasztalatai után, más országok iránti barátságát Oroszország miatt megfontolás nélkül feláldozná. „Most és a jövőben fenn kell tartanunk a magunk számára más csatlakozási pontokat is."4 5 „A német diplomácián belüli helyzetet bonyolítja — folytatta Bülow —, hogy I. Vilmos bizalommal van II.Sándor iránt, amit Bismarck herceg mindig is osztott és most is oszt. De a német diplomácia vezetője nem feledheti, hogy az orosz külügyminiszter Gorcsakov, és hogy a nehézségek, amelyek Németországnak Oroszországhoz fűződő viszonyában felmerültek, Gorcsakovtól származnak. Elég arra emlékeztetnem — írta Bülow —, hogy az orosz kabinet hogyan veszi igénybe a német támogatást döntései kivitelezésénél. Méghozzá olyan döntéseknél, amelyeket nemcsak hogy német tanács nélkül hozott, hanem amelyekről Németország csak Londontól vagy Bécstől, vagy a berlini francia követ szívességéből értesült. Hogyan várhatja el Oroszország tőlünk, hogy testestül-lelkestül fellépjünk olyan érdekekért, amikről minket előzetesen meg sem kérdeztek? És közben úgy tűnik, hogy Gorcsakov ismét az uraság hangját akarja megütni, aki a hanyag szolgát azért ostorozza, mert az nem ugrik elé gyorsan, hogy a parancsot teljesítse. Bismarck herceg számára érthetetlen, hogy mit is gondol Gorcsakov, mikor minket, szövetségesét kritikájával — ha nem is fogalmazásával, de tartalmával 43 PA, I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.2. Bülow Schweinitznek, Berlin, febr.25.No.149. Szigorúan bizalmas. 44 Ugyanott. 45 Ugyanott.
