Századok – 1988
Közlemények - Rényi Zsuzsa: Felvilágosult művelődéstörténeti eszmények tükröződése Schwartner Márton „Statistik des Königreichs Ungarn” c. művében 385/III
392 RÉNYI ZSUZSA neti részére vonatkozó cenzori megjegyzések,1 5 de a korábbi részekhez fűzött megjegyzések kritikus hangvétele és a számos húzás alapján feltételezhetjük, hogy az épp ebben a fejezetben megnyilvánuló felvilágosult világnézete is fokozta a kiadás nehézségeit. Amikor Schwartner „hazaszeretetről", vagy a „nemzeti" kultúra fellendítéséről ír, ez a „hazaszeretet" nemcsak Magyarországra vonatkozik. Épp a jozefinista állameszme hatására az egykorú felfogás az ún. „birodalmi patriotizmus" volt, vagyis az egész birodalom s az egész állam jólétének akarása. Schwartner (a magyarországi német nyelvű polgárság többségéhez hasonlóan) minden bizonnyal ilyen tágan értelmezte a hazaszeretet fogalmát.16 Ezt erősíti meg a magyar nyelvvel kapcsolatos véleménye is. Schwartnernek német volt az anyanyelve, ezen a nyelven tanult mind a líceumokban, mind a német egyetemen. A magyar nyelvet csak az iskolában tanulta meg, s gyakorlatban alig használta. Valójában fel sem merülhetett, hogy tudományos munkáját magyarul írja, mivel (annak ellenére, hogy a Statisztikában alkalmasnak tartja a magyart a tudomány nyelveként, 204. pont) a megfelelő tudományos terminusok még hiányoztak nyelvünkből. Ugyanakkor hivatásának tartotta a német irodalom, a német nyelvű kultúra s ezen keresztül a korabeli európai műveltség meghonosítását.17 A németet tartotta tehát a műveltség nyelvének s — Kazinczynak az 1780-as években kifejtett felfogásához hasonlóan — úgy vélte, hogy a német nyelvhasználat a felvilágosult kultúra terjesztésének eszköze lehet. Schwartner kollégái és barátai közül is többen vallottak hasonló nézeteket. Elsősorban Kovachich Márton György és Johann Christian Engel felfogására gondolunk, akikkel Schwartner szoros kapcsolatban állt, s akikre többször hivatkozik is Statisztikájában.18 Kovachich nyelvhasználatában is egymást fedő fogalmak a „művészetek, tudományok és a műveltség", valamint a felvilágosodás, s ő is és Engel is sokat írnak a kultúra fellendítése és a haza javának összefonódásáról. Schwartnernek félig kimondott s burkoltan elrejtett véleményét a kortársakhoz s a közvetlen utókorhoz intézett felvilágosult szellemű invokációnak érezzük: felhívásnak a nemzeti kultúra és tudományosság felemelése, a haza felvirágoztatása, az európai ideálhoz való felzárkózás hőn óhajtott megvalósítására. Megmutatja az ehhez vezető "A cenzúra jelzete: O.L. Kanc. ír. 1797/5987—6060 16 ld. Pukánszky Béla: Patrióta és Hazafi: fejezetek a magyarországi német irodalom történetéből, Bp. 1933,1—38. 17 Freimtlthige Gedanken über die Einführung der deutschen Sprache in Hungam c. írásában Scwartner Anglia példáját hozza fel, ahol a „jótékony sajtószabadság" teszi lehetővé a gondolatszabadságot. Maga a tanulmány elveszett, csak Szekeres cenzornak a tervezetről írt jelentéséből ismerjük. Az irat leglényegesebb részét a cenzor is idézi: a német nyelv használata elengedhetetlen Magyarország felvirágoztatásához. A cenzor mindebből csak az angol sajtószabadságra való hivatkozást kifogásolja.A cenzori jelentés jelzete: OL.Ranc.Ir. 2843/789 (A.39) ,8 A Statisztikában többször utal Kovachich Márton György Merkur von Ungern с. művére. Ld. Schwartner levele Enngelhez 1808. Közli Thallóczy Lajos J.Chr. Engel und seine Correspondez, Leipzig 1914, p. 107—8. Kovachich a Merkur 1787-es számában írja: „Ezt bizonyítják a művészetek és tudományok... a műveltség, felvilágosodás és kifinomultság, aszerint, hogy egyik nemzetnél felemelkedőben, vagy hanyadóban vannak. Ezek alapja mindig az okos és célszerű nevelés, s a nemzet, amely tekintetét gondosan annak javítására fordítja, hogy tökéletesíteni szeretné állapotát". Engel pedig a Magyarország története V. kötetének „Schlussrede" с. záró fejezetében fordul hasonló felhívással korához.
