Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
380 ZÁVODSZKY GÉZA Hogy a francia forradalom „az amerikainak leánya", láttuk, meglehetősen elterjedt vélekedés 1789—91-ben. Egy évtizeddel korábban Rát Mátyás jóvoltából hétről hétre arról értesült a hazai újságolvasó, miként nyújtott egyre növekvő segítséget Franciaország Amerikának az angol túlerővel szemben. Sokak számára volt magától értetődő annak föltételezése, hogy most, amikor a forradalmi Franciaország egy nagy európai háború és az azt voltaképpen tápláló vetélytárs, Anglia célpontjává vált, a fiatal Egyesült Államok, melyet erre az 1778-as szövetségi szerződés is kötelezett, a föltételezett rokon ideológia, angolellenesség és valamiféle — a történelemben ritkán beváltható — morális kényszer hatására Franciaország mellett hadba lép. A Magyar Mercurius e gondolatokat a francia konvent megfogalmazásában (!) közre is adja azon válasszal, melyet az amerikaiak Thomas Paine szabadon bocsátását sürgető kérésükre kaptak: „Az Északi Amerika a mi vetélkedő társunk. Ez, velünk együtt, a Tyrannusok ellen örök gyűlölségre kötelezte magát esküvése által. Néki tehát, az emberiséget kötözve tartó békóknak öszve rontására, magát mivelünk öszve kell kapcsolni."183 A Mercurius elrettentésül közli a konvent filippikáját „a mi időnkbeli Carthago" ellen (bár a föltételezen hatás már csak azért is kétséges, mert az új klasszika-filológia szellemében iskolázott fiatalabb értelmiség és a tanuló ifjúság számára a francia nyilatkozatok antik frazeológiája pozitív tartalommal ismerős). Ismételten megfigyelhető viszont az általánosságban maradó, nem érdemi, noha éles hangú bíráló megjegyzések és a polgári szabadság elveit hangoztató dokumentumok szó szerinti idézésének sajátos kettőssége. 1793 májusában a terror jeleneteinek lefestését és a magyar huszárok dicséretét követően még negatív kicsengésű a szűkszavú megállapítás a Magyar Hírmondóban, miszerint „az amerikai Szabad Statusokon kívül egy hatalmasságról sem olvastunk, hogy megesmérte volna Franciaországot közönséges társaságnak".18 4 Egy hónappal később, miután az amerikai semlegességi nyilatkozat közismertté vált, már az elismerés hangján közlik, hogy „az Amerikai Egyesült Státusok a törökhöz hasonló semlegességet akarnak tartani a francia háborúban".18 5 A Magyar Kurír egyértelműbb és részletesebb. Mivel az amerikaiak és elnökük, Washington elhatárolják magukat a francia jakobinusoktól, a korábbi évekre jellemző lelkes jelzőket is megkapják: „űgy gondolkoznánk [..], hogy a szabadságnak e folyó századában isméretessé lett első szülött leánya, az északi amérikai 13 tartományokból álló közönséges társaság vagy egy vagy másféleképpen segíteni fogja a franciákat. Ellenkezőt mutat a nevezett Amérikai Közönséges Társaság fő kormányszéke elölülőjének, Washingtonnak múlt áprilisban kiadott manifestuma".18 6 Majd szabad fordításban közli a „szabadság 17 esztendejében" kelt semlegességi nyilatkozat szövegét. Nehéz lenne választ adni arra, miért részesíti előnyben a Magyar Mercurius az amerikai-francia, a Magyar Hírmondó az amerikai-brit viszony elemzését, hacsak a szerkesztők egyéni érdeklődésével nem magyarázzuk. Pánczél — ki ugyan minden tekintetben Szacsvay mögött marad — mégis talán a Magyar Kurírnál és mesterénél szívta magába a Franciaország iránti érdeklődést. Bár híranyagának nagy része, voltaképpen 183 Uo. 1794. febr. 28. 265. 1 "Magyar Hírmondó, 1793. máj. 21. 706. ,85 Uo. 1793. jún. 21. 884—885. 186 Magyar Kurír, 1793. júl. 2.
