Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
AZ AMERIKA-MOTÍVUM MAGYARORSZÁGON 359 giumain nevelkedett Rát Mátyás, a magyar nyelvű újságírás megteremtője, az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztője, aki az addig csak a legműveltebbek szintjén, idegen nyelven beszűrődő Amerika-ismeretet a magyarul olvasók és a minden napi beszédtéma szintjén elterjesztette.8 7 Rámák — aki 1779-ben tért haza Magyarországra —, az amerikai függetlenségi harcról tudósítván meg kellett küzdenie mestere hatásával. Joggal tekinti tehát a sajtótörténeti irodalom a Rát részéről az amerikai fölkelők iránt egyre fokozottabban megnyilvánuló rokonszenvet az önálló gondolkodás, a tudatosság jelének.8 8 Rát nyilvánvalóan osztotta az ekkor már általánosan elterjedt nézetet, miszerint Anglia és az új-angliai kolóniák viszonya nagymértékben hasonlít a Habsburg uralkodó és a magyar királyság közötti kötelék jellegéhez. Ez a párhuzam azok számára is rokonszenvessé tette az amerikaiak törekvéseit, akiket a felvilágosodás eszméi érintetlenül hagytak. Az analógiát egyébként sajátos módon igen korán a másik oldalon, az államtanács ülésén is megfogalmazták: „...Veszedelmes lesz a magyaroknak kultúrát adni... Ausztriára nézve egykor azt a szerepet játszhatnák, mint az amerikaiak az angolokra nézve"8 9 Az eredeti tőkefelhalmozás útjára lépett Magyarország közismerten értékesítési gondokkal küszködő árutermelő birtokosai érzékenyen reagáltak a világkereskedelmi feltételek megváltozására. A Magyar Hírmondó 1780. november 17-én kelt „A magyar hírlelő levelek iránt való tudósításá"-ban a világ térségeiben zajló események megismerésének hasznosságát így bizonygatja: „Éjszaki Amerika... a nagy tengeren túl, és tőlünk egyenes arányzatban legalábbis ezer mérföldnyire vagyon. Ki gondolná, hogy az ott való "Méltatásakor hagyományosan Kazinczyt idézik: "Mik valának eddig összejövésink falukon, mint агтб! űzött discussiók, hogy a sárga kopó-e jobb vagy az a fekete, s hanyadikunk tudá; az Atlanticus tenger keletre feksz.ik-e tőlünk vagy nyugatra? (Pályám emlékezete. Legutóbb: Kazinczy Ferenc. Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. Magyar Remekírók. Szépirodalmi, 1979. I.köt. 252.) Ezúttal idézzük fel azt, hogy hallomás útján milyen színvonalú kép alakulhatott ki a magyar nyelvű újságírást megelőzően éppen az amerikai forradalomról, egy különben érdeklődő, sőt a maga módján tollforgató nemesemberben! Rettegi György „A császár hiába keveredett hadakozásba, hogy részt szerezzen magának Amerikából" címmel a következőket írta naplójába, 1778-ban: „...Most a generális confluxuson hallám, hogy az anglus birodalma alatt levő amerícanusok rebelláltak holmi kereskedésben rajtok tett injuriáltatások miá, melynek a francia volt incentora, s oly reménység alatt, hogy az angluson [erőt vehetnek], tehát azoknak országa, akik rebelláltak, övé leszen. Tartván pedig attól, hogy ha a prnss segítséget talál adni az anglusoknak, semmire sem megyen, arra veszi a mi császárunkat, hogy adjon dolgot a prussnak, nehogy segítséget adjon az anglusoknak, mert ha Americaban triumfál az angluson, felét amit nyer, a mi császárunknak adja..." (Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok 1718—1874. Közzéteszi Jakó Zsigmond. Bukarest, 1970. 389.) A Magyar Hírmondó olvasottságához lásd: Goriupp Alisz: Az első magyar újság előfizetői. Magyar Bibliophil Szemle, 1925. 98. Dezsényi Béla: A magyar hírlapok példányszáma és közönsége 1805-ig. Magyar Könyvszemle, 1941. 190— 192. ill. A magyar sajtó története I. köt. (szerk.Kókay György), Akadémiai, 1979. 74—75. mKókay György: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Akadémiai, 1983. 42. ill. A magyar sajtó története i.m. 76. 89 Ld. Magyarország története II. Szerk. H. Balázs Éva. Makkai László. Tankönyvkiadó, 1972. 538. A forrásadatok nem támasztják alá kellőképpen azt a föltételezést, mi szerint a (többek között magyar) kortársak akkor már úgy látták volna az amerikai forradalmat, ahogyan azt Kohn, Hans jellemzi: „A tizenhárom gyarmat Nagy-Britannia ellen viselt háborúja nem őslakosok harca idegen uralkodók ellen, hanem polgárháború a brit alkotmányosság értelmezése, alátámasztása és kiterjesztése érdekében." (American Nationalism, Collier, 1961. 19—22. id. és magy.: Barany, George: The Appeal and the Echo. In: East Central European Perception of Early America i.m. 109—110. A konzervatív (pontosabban: nemesi ellenzéki) elfogadást, legalábbis hazánkban éppen az amerikai forradalom függetlenségi harc jellegének egyoldalú kiemelése könnyítette meg.
