Századok – 1988

Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III

318 KOVÁCS I. GÁBOR Felvilágosult programját Fazekas az első évfolyamban így fogalmazta meg: „Kalendáriomunkat pedig, az üres levegőből merített jövendőmondások helyett, gyönyörködtető, szívet nemesítő, tanító és közhasznú toldalékokkal kívánjuk kedvessé és érdemessé tenni." A „tanító és közhasznú" célkitűzés itt olvasható először magyar kalendáriumban. Ettől kezdve viszont többé-kevésbé komolyan vett intencióként gyakran feltűnik a naptárak címében, alcímében. Trattner 1815-ben indított naptárának címébe 1820-tól iktatja be a .közhasznú és mulattató" jelzőket. Megalkotva ezzel a felvilágosodásra visszautaló legsikeresebb reformkori jelszó egyik változatát, amelyet e kalendáriumok sora hirdetett, s amelynek valóra váltását egyre inkább elvárta a közgondolkodás a .korszerű" kalendáriumtól. A jelszó másik változata: „oktató és mulattató". Fazekas nemcsak cégérnek használta, hanem komolyan is gondolta az ismeretek terjesztését és a népfelvilágosítást. Jó megoldást választott, amikor végképpen elhagyta ugyan a hagyományos csillagjóslást, de a kalendárium műfajához, tradícióihoz simulva csillagászati ismeretterjesztő cikkeket írt a bolygókról, évszakokról, Napról, Holdról, fogyatkozásokról. Fokozatosan megtalálta a tudománynépszerűsítés megfelelő módszerét és stílusát is. A debreceni naptár szórakoztató irodalmi anyaga részben hagyományos kalendáriumi matéria: anekdoták, novellácskák, „elegy-belegy históriák". Többnyire erkölcsi mondandójuk van a felvilágosodás moráljának didaktikus terjesztésére. Egyébként ugyanebben az időben a hagyományos naptárak kisprózájában is megfigyelhető ennek az irányzatnak a halvány megjelenése. Sőt talán a kalendáriumi anekdoták tekintélyeket kikezdő tendenciái is hozzájárulhattak a felvilágosodás gondolati elemeinek lassú térhódításához, könnyebb befogadásához.3 A debreceni kalendárium irodalmi anyagának másik része színvonalas irodalom. Magának Fazekasnak élete alkonyán írott versei, melyek terjedelmileg kicsiny lírai életművének legérettebb alkotásai. Teljesen új volt a magyar kalendárium történetében, hogy egy nevesebb író rendszeresen kalendáriumokban közölte műveit. A hagyomány erejét mutatja viszont, hogy a közlés Fazekas esetében is név nélkül történt. (Mint szerkesztő sem volt feltüntetve.) A versek legerősebb szólamát a felvilágosodás eszméi adják. A múlt: a „setétben ült babonás világ", a „tehetetlen gyermeki kor", ahol a tél babonái, hazug lélek, boszorkány, levegői sárkány, táltos, tündér uralkodtak, félistenei szerencse és jövendőmondók voltak. Ezzel szemben eljött a „világosság kiderült kora", „zsendül a józan okosság" s „szent hevétől a szabad értelemnek" tűnnek a babonák, „munka és gondosság" által, szorgalommal elérhető a független jólét (a polgárosodás útja). Mennyire volt sikeres, eredményes Fazekas tízéves kalendáriumszerkesztői tevékenysége? A sikernek kétségtelenül egyik mutatója a példányszám alakulása. Az első évfolyamból hatezer példányt nyomtak, de nem kelt el mind, s ezért az évi példányszám visszaesett négyezerre. Majd lassan emelkedni kezdett: 1822-től ötezer, 1827—28-ban pedig újra hatezer.4 Szögezzük le rögtön, hogy színvonalas szépirodalommal, ismeretterjesztő cikkekkel, a felvilágosodás propagandájával ilyen nagy publicitást 3 Sashegyi Oszkár: A kalendáriumok cenzúrája. Magyar Könyvszemle 1942. 18—26. Szilágyi Ferenc (szerk.): Elmét vidító elegy-belegy dolgok. Válogatás a győri kalendárium 1749-—1849-ig tartó időszakából. Bp. 1983. 4 Bencia Kálmán—Irinyi Károly. A négyszázéves debreceni nyomda. Bp. 1961. 368—379.