Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
330 GEBEI SÁNDOR nem személyre, hanem közösségre rótták ki. A szloboda, ill. a szotnya tagjai vagyonuk arányában viselték az adóterheket, sót a fizetésképtelenek adóhátralékait is. Nemcsak előírták a közösség számára teljesítendő anyagi terheket, hanem az adó begyűjtését is rájuk bízták. Választott elöljárójuk, a sztaroszta, a közösség adóját vagy a moszkvai prikázban, vagy a vajdai székhelyen törlesztette le. A városi arisztokráciától eltérően ók már nem tartoztak a kiváltságokat élvezők közé, a cári adományok erre a szintre már nem jutottak el. Legfeljebb az évente kiválasztott szolgálók (útvám, kocsmabérlők stb.) részesültek csekély cári ajándékban (ezüstkupa, -edény). A meggazdagodott vidéki kereskedők társadalmi felemelkedését, a moszkvai kiváltságos korporációkba való bekerülést az állam következetesen támogatta és pártfogolta, sót mesterségesen irányította. Egyes vélemények szerint a szukonnaja szotnyát (posztósok korporációja), amely a nyugattal folytatott kereskedelemben volt érdekelt, a szmolenszki, Moszkvába telepített kereskedőkből szervezte meg az állam a 16. század utolsó harmadában. Számuk a 17. század első évtizedében végrehajtott „feltöltés" következtében 250 lett, 1649-ben 116-ra csökkent, 1678-ban pedig csupán 51 szotnyabeli portát regisztráltak.9 4 Mivel a tönkremenetelük sem volt ritka jelenség, a társadalmi mobilitás az ellenkező irányba is sodorhatta őket, aminek velejárója a szolgálattól való eltávolodás, a szolgálatból való teljes kikerülés lett. A városi társadalomról kialakított adekvátabb képhez a többi városbeli réteg bemutatása is szükségeltetne, ám témánk szempontjából eltekinthetünk a társadalmi hierarchia régióiba való behatolástól. Miután a városi elitrétegek társadalmi szerepével közelebbről megismerkedtünk, megkérdezhetjük, hogy a zemszkij szoborra meghívott kiváltságos kereskedők betölthették-e a harmadik rend szerepét? A kérdés nem újkeletű, a szovjet történészek általánosabb formában közelítettek ehhez a problémához az ipar- kereskedelem társadalmi munkamegosztásból való megítélésétől függően ellentétes álláspontra helyezkedtek. A városi rend, mint olyan, jelentéktelen — hangoztatja az egyik tábor (Pavlenko) —, mert Oroszország európai részén a városi lakosság, nyilván az ipar és a kereskedelem fejletlensége miatt, az összlakosság csekély százalékát alkotta. Feltűnő az ,,ún. városi burzsoázia" magatartása (idézet tőlünk — G. S.), amely a parasztháborúk ellen emelte fel szavát, és 95 véletlenül sem az elégedetlenkedőkkel szövetkezett. A kereskedelem alábecsülését különösen zokon veszik azok a kutatók, akik a kereskedők társadalmi presztízsének növekedését a róluk szóló dokumentumok gyarapodásával kívánják igazolni. Amíg 1627-ben 31 orosz kereskedő tette kézjegyét a kollektív petícióra addig 1646-ban már 150.9 6 Az orosz és a külföldi kereskedők közötti versengés 1667-ben az új kereskedelmi szabályzat életbeléptetésével az orosz kereskedelem javára dőlt el. Ez a réteg, amely ilyen eredményeket volt képes kicsikarni az uralkodótól, rendi funkcióit gyakorolta — vonják le következtetésüket a másik tábor hívei. Mi azzal a véleménnyel rokonszenvezünk, amely „a városi rend szerveződésének ezt a típusát" egyedi jelenségként értelmezi, és más európai országok történelmében 94 Flórja: Privilegirovannoje kupecsesztvo ISZSZSZR 1977/5. 159. Szovjetszkaja isztoricseszkaja enciklopedija 13. k. Moszkva, 1971. 948. 95 Pavlenko: К voproszu о genezisze abszoljutizma v Rossziji ISZSZSZR 1970/4. sz. 61—63. 96 Preobrazsenszkij А. А.: О nyekotorüh voproszah nacsalnovo etapa genezisza abszoljutizma v Rossziji ISZSZSZR 1971/2. sz. 113—115.