Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
294 GEBEI SÁNDOR Az eseménysorozatot 1598 januárjával, a Rurik-dinasztia utolsó sarjának, Fjodor Ivanovics cárnak a halálával indítjuk. Miután a negyvennapos gyász letelt, Jov pátriárka cárjelölő gyűlésre mozgósította a legfőbb egyházi és világi urakat. Ott. a bojártanács tiltakozása ellenére, a pátriárka Godunov jelölését érvényesítette. A bojárok több okból kifolyólag sem kívánták a trónkövetelő megválasztását, majd megkoronázását. Először is azért, mert Fjodor Ivanovics életében olyan hatalmat és gazdaságot szerzett a cár-sógor jóvoltából, amelyről a bojártanács tagjai csak álmodozhattak; másodszor azért, mert a Godunov — pátriárka — Irina, özvegy cárné (Godunov testvére) háromszög nyíltan a bojártanács tekintélyének aláásásán fáradozott, harmadszor azért, mert Borisz Godunov származása nem volt olyan előkelő, mint pl. a Sujszkij-családé (Alekszandr Nyevszkij fivérének leszármazottai), vagy a Romanov-családé (Fjodor Ivanovics cár unokatestvérei), vagy pl. Fjodor Msztyiszlavszkijé (III. Iván ükunokája). Hozzájuk képest Godunov csak oldalági leszármazott volt, „csak" női ágon kapcsolódott az uralkodóházhoz; negyedszer s leginkább azért, mert a bojár- politikusok olyan uralmat (bojarscsina) akartak Oroszországban, amilyet elődeik már 1533—1547 között megvalósítottak. Godunov hiába tudta maga mögött a pátriárka erkölcsi támogatását, az egyházi jóváhagyást, a bojártanács engedélyének, beleegyezésének hiányában nem volt törvényes a választási eljárás. Csak a bojártanács cárra tett esküje hitelesíthette a trónváltást.41 Godunovnak valamiféleképpen ki kellett csikarnia a bojárok beleegyezését, s ezt a moszkvai tömeg segítségével akarta elérni. Az egyház mozgósította az embereket, de a bojárok is hatásos ellentaktikával éltek. A tömegek manipulálására azt az álhírt terjesztették. hogy Godunov mérgezte meg Fjodor Ivanovics cárt, és gyilkosság árán akarja megkaparintani a trónt. Végeredményben „a cárkodó város — Moszkva" megosztása nem a trónvárományos javára billentette a mérleg nyelvét. A taktikát módosítani kellett. Váratlanul az a hír kelt szárnyra, hogy krími támadás fenyegeti az országot. A védelem megszervezéséhez szükséges lépéseket Godunov kezdeményezte, és a bojárokat a haza védelmére szólította fel. Ezzel kényszerhelyzet elé állította őket, hiszen ha a parancsnoki posztjaikat elfoglalják, hadra kelnek, akkor Godunov főségét elismerik, viszont ha távoltartják magukat a harcoktól, hazaárulókká válnak, elveszítik tömegbefolyásukat. Engedniük kellett, s nemcsak a hadjárat dolgában, hanem a cárválasztás ügyében is. Borisz Godunov győzelmét úgy tette még fényesebbé, hogy az esedékes bojáresküt nem a bojártanács üléstermében, hanem a főszékesegyházban, az Uszpenszkij szoborban rendelte el. A februártól szeptemberig húzódó, uralkodó osztályon belüli válságot fényes koronázás, bojár és tanácsosi címek osztogatása oldotta fel.42 A szakirodalomban 1971-ig szilárdan tartotta magát az a vélemény, hogy a zemszkij szoborok fejlődése 1598-ban a tetőpontjához érkezett el, mivel a vidéki katonaszolgáló nemesség helyileg választott képviselői (vübor iz gorodov) először vettek részt a központi szervezet munkájában, s máris a cárválasztásban hallatták hangjukat. A dokumentatív elemzés rámutatott arra, hogy a vübor kifejezés egyszerű lefordítása helytelen konzekvenciához vezetett. Egyes történészek ezt a fogalmat úgy tárgyalták, mint a zemszkij szoborra választott delegátust, holott valójában azokat a kiemelkedően vagyonos személyeket jelölte, akik választás útján utazhattak általában három évre az igen költséges 41 Szkriinnyikov: Zemszkij szobor 1598 goda ISZSZSZR 1977/3. sz. 152. 42 Ua. 154., 155.; Szvák Gy.: Cárok és kalandorok Bp., 1982. 54—56.
