Századok – 1988

Történeti irodalom - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635–1958. (Ism.: Bán Judit) 269/I–III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 269 AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TÖRTÉNETE 1635-1985. Szerk.: Sinkovics István Alapítása 350. évfordulójára kiadja az Egyetem Tanácsa Budapest, 1985. 448 oldal Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, amely alapítása óta folyamatosan működik, 1985-ben ünnepelte fennállásának 350 éves évfordulóját. Pázmány Péter esztergomi érsek, akinek nevét az intézmény 1921-1950 szeptemberéig viselte 1635. május 12-én adta ki az egyetem alapítólevelét. Az universitás Nagyszombatban két karral - teológiai és bölcsészeti - kezdte meg működését ugyanazon év november 13-án. Az alapítás óta eltelt 350 év történetét mutatja be az Egyetem Tanácsa által 2000 példányban kiadott, könyvárusi forgalomba nem került monográfia. Előreláthatóan a karok önálló története is megjelenik a későbbiek folyamán. Az egyetem átfogó történetének megírása nem pusztán felsőoktatástörténeti szempontból jelentős esemény. Az értelmiség története része az ország történetének. Néhány éve tanúi lehetünk annak, hogy egyre több, az értelmiség történetével foglalkozó publikáció lát napvilágot. Az ELTE történetével kapcsolatos műveket tekintve megállapíthatjuk, hogy a fennállása óta eltelt három és fél évszázad alatt különösen évfordulók kapcsán jó néhány szintézis és részkutatási eredmény került publikálásra, vagy maradt fenn kézirat formájában. Az első említést érdemlő munka 1725-ben született Tolvay Imre tollából. Schönwiesner Istváné (1794-1812) csak kéziratban maradt fenn, Krobot Jánosé (1780) pedig csak részben készült el. A 19. századi monográfiák közül kiemelkedik Fejér Györgyé (1835) és Pauler Tivadaré (1880). Utóbbinak csak az 1806-ig terjedő I. kötete jelent meg. 1935-ben az egyetem fennállásának 300 éves jubileuma alkalmából Szekfű Gyulát bízták meg egy egyetemtörténeti összefoglaló megírásával, azonban ez nem készült el. Elkészültek viszont a kartörténeti monográfiák, amelyek írói a II. világháború során és az ötvenes években elpusztult forrásokat is felhasználtak kutatásaik során. 1970-ben megjelent egy a felszabadulás utáni 25 év történetét bemutató többszerzős adatgazdag munka Sinkovics István szerkesztésében. 1974-ben indították útjára a „Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből" című sorozatot, amely az egyetem történetével kapcsolatos feldolgozások és segédletek kiadását tűzte ki céljául. Egyetemtörténeti munkák írásakor elsősorban forráspröblémákkal találja magát szembe a kutató. A vonatkozó anyagok ugyanis szórtan (csak 1958 óta működik önálló egyetemi levéltár, 1983 óta szaklevéltárként) és különösen a dualizmus korát ületően hiányosan állnak rendelkezésre. Sokszor a kutatónak másodlagos forrásokra kell támaszkodnia. Természetesen korszakonként és forrástípusonként más és más a helyzet. Az 1773-ig tartó jezsuita korszakra vonatkozóan pl. elég sok használható fonás maradt fenn csehszlovákiai és magyarországi levéltárakban és különböző gyűjteményekben. Az 1770 és 1900 között keletkezett iratanyag, amelyet az ELTE 1981-ben adott át, akkor még egyetemi levéltár híján az Országos Levéltárnak, rendezése után 1956 novemberében tűzvész áldozata lett. Sok legújabbkori forrás pedig 1953-ban egy nagyarányú selejtezési kampánynak esett áldozatul. A legnagyobb pusztulás a dualizmus kori anyagot érte, mivel az egyetem főhatóságának a VKM-nek is megsemmisültek az Országos Levéltárban (1956-ban) őrzött, a korszakra vonatkozó iratai. Az ismertetésre kerülő egyetemtörténet 11 fejezete 9 szerző munkája. Az előszót a kötethez Fülöp József rektor írta. Az első három fejezet az alapítás előtti időket, az alapítást és körülményeit és az érseki fennhatóság alatt működő egyetemet mutatja be az olvasónak. Székely György ismerteti a pécsi (1367), az óbudai (1395) és a pozsonyi (1467) egyetemalapítási kísérleteket. Mivel mindezek az intézmények csak rövid ideig működtek, a magasabb iskolai végzettség megszerzésére törekvő diákok nagy része külföldre ment felsőfokú tanulmányait befejezni. Sinkovics István kiemeli, hogy a kor szokásával ellentétben az egyetem 1635 novemberében végül pápai megerősítés nélkül kezdte meg működését. Az uralkodó II. Ferdinánd azonban „A nagyszombati egyetemnek . . . mindazokat a jogokat és kiváltságokat megadta, amelyeket a Német Birodalom és osztrák tartományok hasonló intézményei élveztek". A jezsuita irányítású egyetemen