Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 19 másik (veszprémi egyházmegyéhez tartozó) partján állott Tétény falu, innen nevezhette magát a középkorban ismert Tétény nemzetség, amelynek azonban Pest megyében is volt birtoka (Sóskút).4 8 Bármiként is álljon a Tétények és a Gyula-Zomborok egymáshoz való viszonya, a mi számunkra az a döntő: a 6. fejezetben a névtelen jegyző által említett leszármazás (Tétény -*• Horka -»• Gyula és Zombor) Pest környéki nemzetségek vélt vagy valós őseire vonatkozik, ám semmi köze nincs Erdélyhez és az erdélyi gyulákhoz. Amikor Anonymus gestája írásának közepén mégis úgy döntött, hogy ír az erdélyi honfoglalásról, egyszerűen az erdélyi gyulák elődeiül sajátította ki Tétényt, Horkát, Gyulát és Zombort, vagyis mindazokat, akiket a 6. fejezetben a Maglód genus eleiként emlegetett. Miért tette ezt Anonymus? Három oka (még pontosabban: egy oka és két ürügye) volt erre. A döntő mozzanatnak, a valóságos oknak kétségkívül az számít: Anonymusnak nem volt semmi hitelt érdemlő információja az erdélyi gyulákról a 10. század végét megelőző időkből. Sürgősen meg kell jegyeznünk: a 10. század végétől számított mintegy fél évszázadnyi időre megbízható adatok álltak rendelkezésére, ezek egy részét korábbi magyar krónikás alkotásból meríthette. Tudott Saroltról (ő a 14. századi krónikakompozícióban is előfordul), tudott Sarolt testvéréről, Karóidról (erről egyedül Anonymus őrzött meg híradást, ám a nyelvészet igazolja, hogy hitele vitán felül állt), nyilván tudott Sarolt és Karold apjáról (a második gyuláról, akit a Gyula-Zombor nemzetség nevéből „megalkotott" Gyulával azonosított), tudott e második gyula fiáról, arról a — harmadik — Gyuláról, aki vereséget szenvedett Szent Istvántól, s tudott e Gyula két fiáról, Bolyáról és Bonyhádról (akik a 14. századi krónikakompozícióiban is előfordulnak, ám onnan nem derül ki, hogy a harmadik gyula, Prokuj fiai voltak).49 Más kérdés, hogy Karold, Bolya és Bonyha nevét a hagyományból vette-e Anonymus vagy olyan korai krónikaszövegből, amely nem, vagy csak töredékeiben maradt ránk, egy biztos: a 950 utáni évtizedektől kezdve voltak információi az erdélyi gyulák családjáról. Kapóra jött neki, a nevek bűvöletében élő középkori gestaírónak az, amit a 6. fejezetben még más kötődéssel leírt. Hirtelen elhatározással megtette az ott még a Maglód (vagyis a Gyula-Zombor) nemzetség eleiként szerepeltetett Tétényt, Horkát, Gyulát és Zombort az erdélyi gyulák őseivé. (Mivel így megfosztotta a Maglód nemzetséget hagyomány szerinti eleitől, ez lehet a magyarázata annak, hogy Anonymus — ígéretével szemben — már nem tért vissza gestájában a Maglód genusra.) Vagyis a névtelen jegyző az erdélyi gyulák nemzedékrendje épületének megkonstruálásához idegen építőanyagot használt fel. Két ürügy azonban Anonymus számára hihetővé tette, hogy jól köti össze a szálakat. Egyfelől a Gyula-Zombor nem elnevezésének első tagja, a Gyula hangalak szempontjából megfelelt az az erdélyi Gyula nevének. Másfelől a genus második tagja, a Zombor ugyancsak hangalak szempontjából igen közel állt az Észak-Erdélyben őshonos Zsombor nemzetség nevéhez.5 0 E csupa — korábban is már — ismert megállapításból mi következik Anonymusra nézve? Az, hogy a 10. századi Erdély történetére csaknem annyira „csalfa" forrás, mint a helynevek. Meggyőződésünk, hogy mivel Tétényt, Horkát és Zombort egy vagy több 48 Adatok II. 30.; MN, III. 93-97.; ÂMTF, II. 403.j 4 9 SRH, I. 291., 312., 336. 50 A Zsombor nemzetségre 1. ÄMTF, II. 47-50. L. még Györffy György: Ethnographia 1965. 427. old. 66. jegyz.
