Századok – 1988

Történeti irodalom - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet (Ism.: Bellér Béla) 248/III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 250 Hogy félelmétől megszabadulhasson, szüksége volt a lemondásra, az önkifosztásra, a példaképre" (187-188.), olyanokra, mint Árpád-házi Szent Erzsébet. A könyv utolsó fejezetei az Erzsébet-kultusz meglepően gyors kibontakozásáról tájékoztatnak. Ebben - Erzsébet vitathatatlan életszentsége mellett — a legkülönbözőbb egyházi és világi érdekek találkoztak. A kultuszt a Német Lovagrend kezdeményezte, de a ferences rend vitte el valamennyi társadalmi réteghez. A domonkosok, a ciszterciek is felkarolták. Erzsébet szülőhazájában, Magyarországon elsősorban a királyi család ápolta Erzsébet tiszteletét. Szélesebb körben nálunk is a ferencesek terjesztették el kultuszát, mégpedig főképp a Németországból jött és német városokban letelepedett ferencesek. A német városok Erzsébet-tiszteletében eredeti és új hazájuk iránti kettős kötődésük jutott kifejezésre. A kultusz rohamosan meghódította az egész országot olyannyira, hogy később alig akadt hazánkban templom, amely valamilyen formában ne őrizte volna az ő emlékét. A történeti Magyarország területén 122 patrocíniumáról tudunk. A könyv szövegét instruktiv térképek, irodalmi tájékoztató, leszármazási táblázatok és jól összeválogatott, szép kivitelű 23 kép, valamint képjegyzék egészíti ki. A recenzensnek alig van észrevételezni valója. Az egyház szerepét - még az eretnekekhez való viszonyában is — általában helyesen ítéli meg a szerző. Elvétve azonban található olyan megfogalmazás is, amely nem veszi tekintetbe, hogy az egyház igazi funkciója a feudális rendszerben nem a közvetlen uralom (115.), hanem a teljes rendszer működésének ellenőrzése és szabályozása. Kissé erőltetettnek érezzük azt a problémafelvetést, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet „glória Teutoniae"-e vagy „glória Hungáriáé" (46-53.). Az egyház katolikus, azaz egyetemes, „nemzetközi" - helyesebben: nemzetfölötti - jellegénél fogva minden nemzet szentje az egész Respublica Christiana, az egész keresztény közösség szentjének számított. Egyforma joggal énekelhette hát Erzsébetről szóló himnuszában a magyar ciszterci: „örvendj, boldog Magyarország I Krisztus ajándéka felett" és a német ferences: „örvendj fényes ivadékkal / Tündöklő Németország. . . " Az Erzsébet-kultusz hazai és külföldi emlékeit is ki lehetne még egészíteni néhány adattal, de természetesen teljességre itt nem lehet törekedni. Igazában ezek közül csupán egynek mellőzését sajnálom, a nápolyi Santa Maria Donna Regina 25 képből álló freskó-ciklusáét. Ez Szent Erzsébet legendáját eleveníti meg olyan epikus részletességgel, amilyenhez hasonlót csak a kassai és a lübecki templomokban láthatni. A freskó-ciklus megrendelője Árpád-házi Mária királyné, V. István lánya, Anjou II. Károly nápolyi király hitvese, aki így kívánt áldozni szent nagynénje emlékének. A freskók mestere Pietro Lorenzetti köréhez kapcsolható. Végül szóvá kell tennünk a könyv egyetlen komolyabb szépséghibáját, a latin szavak helytelen írását, ill. szedését. íme néhány mutatóban: suarissimo adore (17.) - suavissimo odoré helyett; Institutio Moriales (18.) - Institutio Monialis helyett; ob injuria (23.) - ob iniuriam helyett; deberaramus (125.) - deberemus helyett; Jacobus Voragimz (176.) - Iacobus a Voragine helyett stb. Az „in septem castris regni Hungáriáé" (168.) pontos fordítása: Magyarország hét várában, azaz Erdélyben. Magyar szövegben kissé furcsán hangzik Szent Alexis élete (129.) - Szent Elek élete helyett, a leprosus (184.) a leprás vagy bélpoklos helyett. Sz. Jónás Ilona Árpád-házi Szent Erzsébet c. műve olyan alkotás, amely nemcsak az Életek és korok sorozatnak, hanem egész történetírásunknak díszére válik. Minthogy a vallási ihletésű hagiológia is egyre inkább törekszik arra, hogy a szentek életét és tevékenységét a történelmi környezettel szoros összefüggésben tárgyalja, és az egyéniségen túlmenően ennek társadalmi hatását is vizsgálja, megvan a lehetőség a hagiológia egyházi és világi művelői közti termékeny együttműködésre. Bellér Béla