Századok – 1988
Történeti irodalom - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet (Ism.: Bellér Béla) 248/III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 248 A folyamatos, lassú rendi kibontakozás III. András korában ugrásszerűen meggyorsult. Új intézményként jelent meg a királyi tanács választott consiliariusokka\ való kibővítése a bárókkal szemben a nemességgel való szövetségkeresés jegyében. Állandóan működő központi bíróság jött létre a király által kinevezett és közvetlenül tőle függő alországbíró vezetésével. Jogintézmények szabatos megfogalmazása segítette elő a jogrend megszilárdulását. Az átalakulás irányítói a magyar püspöki kar tagjai voltak. Életútjuk feltárása olyan személyi és szellemi kapcsolatokra irányítja a figyelmet, melyek működésük, törekvéseik forrásait, indítékait világítják meg. Hosszabb elemzés fejti ki a sokat vitatott „exclusis quibuscunque baronibus prout moris est" kitétel szándékos többértelműségét, a főpapság és a nemesség utópisztikus szövetségének azon törekvését, hogy ha kell, „bármiféle báró terhe nélkül, amint az szokás" kormányozzák az országot. Az Utószóban állapítja meg a szerző a hazai korai rendiség helyét az európai és magyarországi fejlődésben. A korai magyar rendiség közvetlen európai mintáját az aquileiaiban lelte fel, kiemelve, hogy az egyes intézmények párhuzamosságán túl erre utalnak a magyar politikának a 13. század második felében hagyományos friauli kapcsolatai, valamint az is, hogy a „főpap-fejedelem állama különösen . . .vonzó minta lehetett a magyar püspöki kar szemében, hiszen ott a rendek békés úton szereztek részt a hatalomból" (321.1). Ami a hazai viszonyokat illeti, III. András állama kétségkívül messze megelőzte korát. A társadalmi bázisául kiszemelt köznemesség fejlődésének még korai szakaszán állt, nem volt képes hathatós támogatást nyújtani a főpapságnak a rendszer fenntartásához, különösen a király halála után. A korai rendiség léte azonban arra irányítja a kutatás figyelmét, hogy III. András és munkatársai a 13. század végén is képesek voltak - ha viszonylag rövid ideig iskorszerű és működőképes kormányzati rendszert létrehozni, s így a magyar királyi hatalom általánosnak tekintett hanyatlását a továbbiakban jóval árnyaltabban kell vizsgálnunk. Vitéz János és köre, a 15. századra megérett társadalmi feltételek közepette kibontakozó magyar rendi állam megalapozói pedig, számos elméleti és gyakorlati kérdés megoldásában támaszkodtak a III. András-kori eredményekre. Gerics József kötetének szilárd eredményei, a további kutatásokat megtermékenyítő szempontjai a munka helyét a magyar medievisztika alapművei között jelöli ki. Zsoldos A ttila SZ. JÓNÁS ILONA ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET Életek és korok. Akadémiai Kiadó, 1986. 212 oldal A magyar történetírásnak egyik legéletrevalóbb vállalkozása az 1970-től H. Balázs Éva szerkesztésében megjelenő Életek és korok c. sorozat. Nem egyszerű életrajzok, hagyományos biográfiák ezek, amelyek nyomon követik egy emberi személyiség kanyargós életútját, hanem minden történeti személyiséget úgy mutatnak be, mint az egyéninek és a társadalminak a konkrét emberben megvalósuló egységét, lett légyen az akár a magyar munkásmozgalom, akár az újabb kori vagy éppen a középkori történet kimagasló személyisége. Sz. Jónás Ilonának Árpád-házi Szent Erzsébetről halálának, majd szenttéavatásának 750. évfordulója alkalmából megjelent könyve a sorozat újabb csúcspontját jelenti. A könyv az ikonográfiái sémákból kiemelve, a 13. század valóságos közegében mutatja be Erzsébet alakjában a kor megváltozott uralkodónői és általános női eszményképét, és választ keres arra a kérdésre is, hogy miért volt olyan nagy vonzóereje példájának századokon keresztül. Mindezzel a szerző nemcsak egy lenyűgözően érdekes élettörténetet ad kezünkbe, hanem egy új műfajt is teremt az eddig inkább szépirodalmi, leíró műfajnak számító szentek életírásának, a hagiográfiának történettudományi jellegű szentek élettörténetévé, hagiológiává való átalakításával. Ennek programját a szerző így foglalja össze: „Megismerni a szentek életét annyi, mint megismerni a kort, a környezetet, amiben az emberek éltek. Minden foglalkozás, minden társadalmi réteg - uralkodó, pápa, lovag, kereskedő vagy koldus - megtalálta a szentek között a maga példaképét." (29.)
