Századok – 1988
Történeti irodalom - Erdélyi István: Pannoniai húsvét (Ism.: Tomka Péter) 230/I–III
TÖRTÉNETI IRODALOM ERDÉLYI ISTVÁN PANNÓNIAI HÚSVÉT Sorsdöntő történelmi napok 9. Bp. 1987. 71 oldal, 18 kép Erdélyi István könyve az avarokról szól, a sorozat eddig megjelent köteteitől eltérően tehát nem a szorosabban vett magyar történelem egy korszakáról. Eltér azoktól stílusában, felfogásában is: a történelmi ismeretterjesztés olvasmányosabb, könnyedebb, érveléssel és tudományos kérdések részletes taglalásával kevésbé terhelt változatát képviseli. Stílusának alapja az őszinte élő beszéd, szinte hangos gondolkodás. Furcsa ellentmondás keletkezik így a könyv szigorú szerkezete (kis lépésekkel, érzékletes betétekkel közelíti meg a könyv gerincét, több mint felét alkotó fejezetet, majd ismét sok kis tagolás vezet az epilógushoz) és a helyenként szabadon csapongó, az avar kor 300 évét újra és újra végigzongorázó kifejtés között. Néhol valóban elhangzott előadás szövegére ismerhetünk rá (pl. az avarok társadalmáról írott fejezet elején a visegrádi „nomád konferencián" mondottakra, vö. Körösi Csorna Kiskönyvtár 18, Bp. 1983, 307-315). Máshol a szövegben bennemaradt nyilvánvaló bakik utalnak erre, pl. mindjárt a 9. oldalon „. . . Moesia pannóniai provincia területén. . .", nyilván Moesia római provincia helyett, hiszen soha nem számított pannon tartománynak. Gondosabb fogalmazás könnyen elkerülhette volna olyan állítás megjelenését, mint az 54/55. oldalon a varkocsszorítók viseletéről, hiszen Erdélyi István éppúgy tudja, mint minden avar korral foglalkozó régész, hogy ezek a tárgyak nem „különösen a korai avar korban" voltak divatban, hanem éppen a középavar korban tűnnek fel. Lapsusnak tarthatjuk a 64. oldal állítását a 805-től létező Provincia Avarorum kiterjedéséről „. . . talán Pannonhalmától a Rábáig", mert akárhogy is értelmezzük az inter Sabariam et Carnuntum helymegjelölést, a sokorói dombvidék nyugat-kelet irányban szinte járhatatlan nyúlványainak légvonalban alig 25 km-es sávja erre semmiféleképpen sem alkalmas. A könnyed stílus következménye még a rendkívül rövidre fogott (összesen 9 címet tartalmazó) bibliográfia. A könyv éles expozícióval indul: a langobardok elvonulásának és a Dunántúl avar megszállásának előestéjét, 568 április elsejét, akkor éppen húsvét napját hangulatos életkép leírásával mutatja be. A „Tegnapelőtt" fejezete az avarok előtörténetével foglalkozik. Ide szövődik be a forrásbázis, az avar írás, illetve nyelv kérdésköre. „Az avarok Dél-Oroszországban" c. alfejezet tárgyalja a dagesztáni mai avarok és az oszét Nart-eposz avar vonatkozásainak problémáját, majd az „előcsatározások messze nyugaton" következnek. „Néhány szó az őslakókról" a Kárpát-medence avar foglalás-kori lakosságát veszi számba, a túlélő gepidák, feltételezett szarmaták és az avar hódítást megelőző szláv népmozgalmak mellett nagyobb teret szentelve a provinciális római népelemek kontinuitásának. „Másnap" fejezetcím alatt ismerteti a szerző a tulajdonképpeni avar kort, ez alkotja a könyv zömét. Az avarok harcai Bizánccal, a korai avar-szláv viszony, újra lírai betéttel színezve a langobardok észak-itáliai történetének rövid foglalata, a kuturgur (? ) bolgárok lázadása, Samo szláv állama egy-egy rövid alfejezetet kaptak. Megismerkedhetünk a protobolgár vándorlással és Kuber pannóniai szereplésével, majd a legvaskosabb fejezet az avarok társadalmát és gazdaságát tárgyalja. Ez a régészeti rész, amit szervesen folytat a fejedelmi leletek, az avar művészet korszakainak bemutatása és „Az avarok arculata" c. antropológiai alfejezet. Az eseménytörténethez való visszakanyarodást jelenti a dunai bolgár kánság és a 8. századi „pax avarica" tárgyalása, miközben újra hallunk a szláv-avar viszonyról, a morvákról és a dulebekről. „Az utolsó napok" fejezete az avar állam bukásának körülményeit járja körül, „A nap visszfénye" a 9.
