Századok – 1988

Figyelő - Zimonyi István: Ligeti Lajos magyar őstörténet-koncepciója 216/I–III

FIGYELŐ 221 kellett, ami a Kürtgyarmat névben jelentkezik. A kabarok nyelvi hatását illetően Ligeti felhívja a figyelmet arra, hogy egy kisebb létszámú kabarság csatlakozott a magyarokhoz, tehát eleve alárendeltként jöttek, s bár a jövevényszavak áramlása a magyar nyelvbe nyelvük tökéletes feladásáig nem szűnt meg, ennek intenzitása sokkal kisebb, mint a bolgár-kazár korszakban (532-533. o.). A kabarok nyelvének kérdését Ligeti összekapcsolja a köztörök eredetű korai személyneveinkkel, s úgy véli, hogy a kabar törzsek egyike köztörok nyelvet beszélt, s ezek a személynevek tőlük származnak, míg a másik két törzs valószínűleg csuvasos típusú török nyelvet beszélt (486-7,533. o.). Mint említettük, Ligeti a Baskiriában maradt magyar töredéket nem tekinti a 7. században elvándorolt magyarok hátramaradt részének. Róluk először Julianus tudósított a 13. század elején, majd a mongol hódítás következtében szétszóródtak. A baskíroknál azonban fennmaradtak magyar törzsnevek, ezek gondos kritikai átvizsgálása után Ligeti csak a magyart, jenőt és némi fenntartással a gyarmatot véli védhetőnek. E nyomok azt mutatják, hogy ezeknek a magyar törzseknek a töredékei valószínűleg a besenyő támadások következményeként húzódhattak északra, ami csak a 9. századra tehető, s így magyarázható, hogy Julianus a 13. század elején még magyarul beszélt velük (181, 378-379. o.). Végezetül szólni kell az Eurázsia történetét tárgyaló fejezetről, mely a török etnikai környezet címet viseli. Ligeti ebben a sztyeppetörténet török korszakát (5—13. század) dolgozta fel. Először az Uraitól keletre lévő területekkel foglalkozik, s tárgyalja a keleti türkök, nyugati türkök, t'ie-lö törzsek, oguzok és ujgurok történetét, amely időben a 6-9. századig terjed. Ezt követi az 5-9. századi, az Urál és a Kárpátok közti sztyeppén élt népek áttekintése, sorrendben a bolgár-törökök, azaz ogurok, saragurok, utigurok, kutrigurok és korai bolgárok, majd a szabirok, onogurok, kazárok és kabarok, berszilek, besenyők és oguzok története. A honfoglalás és a tatárjárás közti korszakban a kazár birodalom bukásáról, a volgai bolgárokról, baskírokról, a keleti és nyugati oguzokról, a besenyők pusztulásáról és a böszörményekről kaphatunk rövid áttekintést. Végül a tatárjárás utáni török történetről esik szó, s ebben különösen a Volga-vidék, illetve a Magyarországra betelepülő kunok és jászok története került előtérbe. Ebben a részben Ligeti foglalkozik a volgai bolgárok és az Aranyhorda viszonyával, Magna Hungaria és a kései baskír magyar azonosítás kérdéseivel, a mongolkori Scythia krónikáinkban való jelentkezésével, a kipcsak és kun elnevezések egymáshoz való viszonyával, a kunok magyarországi történetével, az Aranyhorda és a kunok kapcsolatával s végül a kunok és jászok viszonyával. Az egész történeti fejezetben különös hangsúlyt kapnak a kínai források adatai. Mivel a szerző rendszeresen feldolgozta a sztyeppére vonatkozó török nép- és helynévi anyagot a kínai dokumentumokban, ez most már hozzáférhető nem sinológus szakember számára is. Ligeti következetesen elkülöníti a tényeket a hipotézisektől, s a problémák megoldásával együtt mindig jelzi a felmerülő új kérdéseket, sőt esetenként csak a problémák bemutatására szorítkozik. így Ligeti könyve egy olyan új szintézis, amely nemcsak lezár egy korszakot, hanem új perspektívákat nyit a magyar őstörténet kutatásában.