Századok – 1988

Figyelő - Zimonyi István: Ligeti Lajos magyar őstörténet-koncepciója 216/I–III

FIGYELŐ 219 alapuló elkülönítése nem ad biztos fogódzót, csupán a két korszak egymásutániságát biztosítja. Ligeti öt szót sorol ebbe a rétegbe, rámutat azonban arra, hogy mindegyik súlyos problémákkal terhelt (152-156. o.). Az arányok érzékeltetése miatt megemlítem, hogy a vándorlás-kori jövevényszavak számát 250 körülinek tartják. Ligeti ennek az öt szónak az alapján feltételez egy csuvasos típusú nyelvet beszélő török csoportot az 5. századot megelőzően az Uráltól keletre. Ezt a feltételezést erősíti, hogy egyes vélemények szerint a 2. századra datálható az Urál folyó neve Daik alakban Ptolemaiosznál, ami csuvasos típusú nyelvre utalna a szókezdője miatt (494-495. o.). Ezen kívül Németh Gyula a szamojéd nyelvek korai csuvasos típusú jövevényszavai alapján a bolgár—törökség őshazáját Nyugat-Szibériába helyezi (495-497. o.). Ezek a hipotézisek, bár egymást támogatják, Ligeti az ebből levont következtetéseket nagyon óvatosan kezeli, s azt tartja valószínűnek, hogy ez a más forrásokból eddig nem azonosított az ótöröknél archaikusabb, csuvasos típusú, diaszpórában élő nép Nyugat-Szibériában lakhatott (524. o.). A vándorláskor történetének első szakaszában (5—7. század) arról kell számot adni, hogy a magyarság hogyan került az uráli átjáró vidékéről az ún. baskiriai őshazába, s itt milyen török néppel érintkezhetett. Mint már említettük, Ligeti ezt az átköltözést a 463 körüli saragur, urog és onogur vándorlás és az 503-as szabir népmozgás következményének tartja (158. o.). A magyarság a baskiriai őshazában került kapcsolatba a volgai bolgárokkal, akiknek a megjelenése szerinte a Volga—Káma vidékén az 5. vagy a 6. századra tehető. Ezen bizonytalanság oka abban kereshető, hogy Ligeti szerint nem dönthető el, hogy a volgai bolgárok az 5. században a jól adatolt pontusi bolgársággal egy időben már jelen voltak a Volga-vidéken (344. o.), avagy a kazár uralom erősödése idején, azaz a 6. században érkeznek ide (356. o.). Az biztosnak tűnik, hogy a kazár hatalom megerősödésekor háttérbe szorultak, s szerepük a kazár birodalom gyengülésével, illetve bukásával, a 10. században nőtt meg, s az írott forrásokban is ettől az időtől tűnnek fel (344. o.). Akármelyik datálást vesszük figyelembe, Ligeti szerint ebből a magyar-volgai bolgár érintkezésből adódik ócsuvas jövevényszavaink archaikusabb rétege (402. o.), de ez az érintkezés nem volt igazán intenzív. Ehhez a korszakhoz kapcsolódik a magyar népnév új etimológiája és a baskír— magyar kérdés új megközelítése is. Ligeti egy majyir alakból indult ki, amelyet a Dzsajháni hagyomány őrzött meg (376-377. o.). Ebből az alakból magyarázható a magyarmegy er változat, a spiráns y a magyar nyelvben tűnt el még a honfoglalás előtt. A népnév első tagjának finnugor etimológiája világos, azonban a második „egy meg nem határozható funkciójú yir" képző lenne (400. o.). Ugyanakkor a mohamedán forrásokban egy másik elnevezés is feltűnik: bajyird ~ basfird ~ baíjirt alakokban, ahol a szóvégi d ~ ? ismeretlen eredetű. Ezeket az adatokat Ligeti ügy magyarázza, hogy a | majyir > bajyir változás a volgai bolgárban zajlott le, melyben szókezdő m nem volt, s így azt b-vel helyettesítették. Majd miután a majyir ~ bajyir nevű nép a kazár hatalom 7. század közepén történő megerősödésekor dél felé vette útját, a helyére beköltöző kipcsak csoport veszi fel a bajyir nevet, s a kipcsakban lett a bajyir alakból basyir(400. o.). Ez a szellem magyarázat feloldja a mohamedán foráások névhasználatának bizonyos ellentmondásait, de ennek is súlyos nehézségei vannak, talán a két legfontosabb az, hogy a yir elemre Ligeti nem hoz párhuzamokat, valamint a mohamedán források adatait legkorábbra 870 körűire szokták vonatkoztatni.