Századok – 1988

Figyelő - Zimonyi István: Ligeti Lajos magyar őstörténet-koncepciója 216/I–III

FIGYELŐ Zimonyi István LIGETI LAJOS MAGYAR ŐSTÖRTÉNET-KONCEPCIÓJA Jelen cikk arra vállalkozik, hogy bemutassa a magyarság honfoglalás előtti történetét Ligeti Lajos, A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban (Budapest 1986) című könyve, zömmel elszórt megjegyzései alapján. Sajnos, Ligeti Lajos 1987 májusában eltávozott közülünk, így az általa képviselt őstörténet-koncepció rendszeres kifejtése az utókorra maradt. Ez a mű elsősorban nyelvészettel foglalkozik, hiszen közismert, hogy a 9. századot megelőzően biztosan a magyarságra vonatkoztatható adat nincs az írott kútfőkben. így e korszak történetének egyik legfontosabb forrása a magyar nyelvbe került jövevényszavak tanúsága. Mivel a magyarság 5-9. századi története során főleg török népekkel érintkezett, Ligeti egy nagy fejezetben (321-418. o.) foglalkozik Eurázsia török történetével is. A Dél-Orosz sztyeppe történetét egészen a 14. századig tárgyalja, mivel a honfoglalás után nem értek véget a magyar—török kapcsolatok, erre utalnak nyelvünk besenyő és kun elemei, másrészt a Volga vidéken élt magyar töredék egészen a 13. századig megőrizte nyelvét. Ligeti eredeti célja az volt, hogy Gombocz Zoltán század elején megjelent, a magyar nyelv régi török elemeiről írt munkáját modellként használva alkosson új szintézist, azonban egy ilyen jellegű mű megírása nagyon elhúzódott volna, ezért eltért ettől a tervtől. Ligeti másik legfontosabb forrása Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása (1930) című munkája. így Ligeti könyve a Gombocz—Németh hagyomány revíziója és egyben új szintézisnek is tekinthető. Ligeti bevonta a kutatásaiba az altaji és a kínai adatokat is, melyeket a nemzetközi hírű mongolista és sinológus természetesen első kézből használt. A könyv elsősorban magyar nyelvészeknek íródott, ezért talán nem haszon nélkül való Ligeti magyar őstörténettel kapcsolatos gondolatainak összefoglalása. Mielőtt a magyar őstörténet egyes kérdéseit sorra vennénk, érdemes megismerkedni az egész koncepcióval. A magyarság őstörténetét egészen az ugor kortól követhetjük, amelyet az i.e. III. évezredtől az i.e. I. évezred közepéig tartó korszaknak gondolnak a finnugristák (153. o.). Ekkor elődeink még az erdőzónában tartózkodnak. Kb. i.e. 500-ra tehető az ugor egység felbomlása, s az egyik ág, amelyikből a magyarság kialakult, délkeletre, az uráli átjáró vidékére költözött, míg a másik ág, az obiugorok észak felé húzódtak. Ennek a szétvándorlásnak az okát Ligeti inkább belső problémákkal magyarázza, s nem külső támadás következményének tartja (143. o.). Ekkor került át a magyarság a ligetes sztyeppére, amely életmódváltozást is előidézett. A magyarság kb. ezer évet töltött az uráli átjárónál, melynek során lótartó néppé