Századok – 1988

Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III

BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 171 hozzájuk számítandó azonban a korábban a bárók közt felvett Zólyomi Miklós, és a később báróvá emelkedett Batthyány Benedek, Buzlai Mózes és Pető János. A következő a bírói réteg: az alnádor, az alországbíró, a négy ítélőmester, az ügyigazgató, és három-négy kúriai jegyző, akik utóbb majdnem mind ítélőmesterek lettek. Tizenöten voltak, de hozzájuk számítható még a választott ülnököknél felvett Hangácsi Mihály, aki korábban alnádorként vett részt a tanács munkájában. Az 1500:2l.t.c.-ben a banderiátusok kiváltságait elnyerő tíz királyi „aulicus" (akik között királyi várnagyok és kamarások is voltak) közül nyolcan, valamint az ugyanezt a kiváltságot később elnyerő Pakosi Mihály mutathatók ki a tanácsban, de a hiányzó kettő is odatartozott. Podmaniczky János először ebben a minőségben, és csak később báróként, Balassa Ferenc pedig csak báróként ült a tanácsban. Ez pedig azt jelenti, hogy a „tízszemélyek" kiváltságát elnyert nemesek ez által bejutottak a tanácsba is. Végül marad még 14 fő, akikhez még három báró is számítható, akik olykor nem a bárók között vannak felsorolva a tanácsban. (Bodó Gáspár, Csáki Benedek, Pakosi Albert.) Ennek a csoportnak nagy része szintén királyi várnagyokból, kamarásokból áll, csak egy-két báró őst kimutató, de a mágnások közül kiszorult személy tartozik ide: Bodó Ferenc, Várdai László. Ami azt mutatja, hogy még a gyenge II. Ulászló király is elég szép számmal tudta a tanácsba saját várnagyait, kamarásait behozni, sőt ezek - együtt a hivatásos bírákkal, és a választott ülnökökkel — nemegyszer bizonyára többen voltak a prelátusoknál és a báróknál. A bárók közé való emelkedés útja egy-két kivételtől eltekintve a király szolgálatán keresztül vezetett. A fentiekből kiderült, hogy a tanács szinonim jelentése a „praelati et barones" a szűkebb tanács esetében gyakorlatilag a „veri regni barones" réteget jelentette a báróknál, míg a „természetes bárók", „mágnások", „úrfiak" a tágabb tanácsban tudták magukat képviseltetni. A tágabb tanács 15—16. század fordulói keresztmetszete arra figyelmeztet, hogy nem elegendő a bárói tisztek betöltését figyelni, hanem arra is kell ügyelni, hogy ki milyen származású, milyen vagyona van. Az 1498:22.t.c. elsősorban a vagyoni helyzetre utal ugyanis. A továbbiakban ezért e szempontok szerint is osztályozni kell a királyi tanács megállapítható bárói tagságát. A Mátyás-kori (beleértve az interregnum időszakát is) szűkebb királyi tanács tagjai közül (a fent jelzett kritériumok alapján) r.égi bárói család

ból származott 34 fő (68%), a Mátyás-kori új arisztokráciához 16 fő (32%). Majdnem azonos arányt mutat a két csoport által betöltött tanácstagi helyek száma: az első csoport tagjai 88 (65,2%), a másodiké 47 (34,8%) alkalommal mutathatók ki a kisebb (szűkebb) tanácsban. A Vitéz-összeesküvés előtt 22 régi báró (71%) mellett 9 új (29%) található a tanácsban. A régieket 53 (68,8%), az újakat 24 (31,2%) alkalommal látjuk a tanácslistákon. 1472-től 14 régi bárói családhoz tartozók (58,3%) mellett 10 Mátyás embere. (41,7%) A tanácstagi helyek betöltésénél az 58 helyből az első csoport 35 (60,3%), a második 23 (39,7%) alkalommal részesült. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a régi arisztokrácia (ide értvén V. László báróit is) Mátyás uralkodása alatt megőrizte többségét a szűkebb tanácsban, bár a király utolsó két évtizedében ez a túlsúly csökkenni kezdett. A „régi" bárók súlyát mutatja a legtöbbször a szűkebb tanácsban szereplők fent idézett példája is. A régi családokhoz tartozó Ország Mihály, Bátori István, Rozgonyi János és Marcali László együtt 34 alkalommal, a Mátyás új garnitúrájához tartozó Szapolyai Imre és Bodó Gáspár 17-szer került a tanácsba. Az arány kétharmad—egyharmad. II. Ulászló alatt három csoport különböztetendő meg: a régi arisztokrácia, Mátyás