Századok – 1988

Folyóiratszemle - Ervin M. Je.: A katolikus egyház és a fasizmus (1930–1933) 1087/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1087 biztosítva legyen a kollektivizálás és az iparosítás. ANEP-korszak az előfeltételeket teremtette meg. 1921-ben az agrárszféra az 1913-as szint 60 százalékát produkálta, 1928-ban ez a mutató már 124 volt. Az 1929-es gyökeres gazdaságpolitikai fordulatot, a tömeges kollektivizálást a külpolitikai körülményekkel, a szocialista nagyipar, illetve a kisárutermelő mezőgazdaság ellentétének feloldásával magyarázzák. Utalnak a vonatkozó lenini elvekre, s alapvetően úgy értékelnek, hogy ezek érvényesültek. Kitérnek ugyan arra, hogy a történetírásban viták voltak a kollektivizálás üteméről, időtartamáról, módszereiről. Az 1929-1937 közötti szúk évtizedet lenini értelemben vett történelmi időszaknak, így elégségesnek tekintik a grandiózus társadalmi átalakításra. A kedvezőtlen nemzetközi helyzettel, a kulák- (paraszti) ellenforradalom veszélyével magyarázzák, hogy 3 év alatt (1929-32) kollektivizálták a paraszti gazdaságok kétharmadát, s hogy 1929-30 fordulóján helytelen módszereket is alkalmaztak. Megsértették az önkéntesség, a fokozatosság elvét. Végül is közösségi, szocialista jellegi! tulajdonviszonyok váltak uralkodóvá a falvakban, s átalakult a mezőgazdaság technikai bázisa is. 1928-ban még csupán 27 ezer (IS lóerős) traktor, 1940-ben már 531 ezer állt a kolhozok, szovhozok rendelkezésére. De az első két ötéves tervben stagnált a gabonatermelés (évi 73-72 millió tonna), miközben a szükségletek (külkereskedelem, városok ellátása) nőttek. Drasztikusan csökkent az állatállomány. A szarvasmarhák száma 1929-ben 60 millió, 1934-ben 34 millió volt, s 1939-re is csupán 53 millióra emelkedett. 1929-34 között felére csökkent a lóállomány. (Mezőgazdasági igaerő, vidéki szállítási eszköz!) A mezőgazdaság bruttó termelési értéke (1958-as árakonl) 1909-1913 átlagában 18 milliárd rubel volt, 1924-28-ban 22 milliárd, 1936-40-ben, 23,5 a megfelelő mutató. A szovjet szocializmusépítés során uralkodóvá vált a szocialista szektor, dinamikusan nőtt a nemzeti jövedelem, 1928—37 között évi 16 százalékkal. A honvédelmi kiadások növekedési üteme még gyorsabb volt. 1928-32 között tízszeres, 1933-37 között tizenkétszeres az emelkedés! Mindezek ellenére - különösen ha a szociális juttatásokat is figyelembe vesszük - dinamikusan nőtt a munkások reálbére. 1921-ben az 1913-as szint 40 százaléka, 1927-ben 105 százaléka. Az 1930-as években ágazatonként differenciáltan 3—5-szörösére nőtt. A fejlődést gyorsító folyamaton belül lényeges tényezőt jelentett az írástudatlanság felszámolása. 1897-ben a 9-49 éves korosztály 70 százaléka volt analfabéta. 1939-re ez a mutató 12 százalékra zsugorodott. 1922-1938 között az oktatási intézmények száma kétszeresére, a tanulóké négyszeresére nőtt. Különös hangsúlyt kapott a nemzetiségpolitikai szempont. Megteremtették az egyes etnikumok értelmiségi vezető rétegét (korenyizacija), ezzel is segítve társadalmi felzárkózásukat. (Voproszi iszíorii, 1986. 11. szám 23-38. I.) M. EVIN. M. Je.: A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A NÉMETORSZÁGI FASIZMUS (1930-1933) A téma jelentőségét abban jelöli meg a szerző, hogy az egyházak komoly politikai tényezőt jelentettek Németországban. Politikai reprezentánsuk, a Centrum Párt, különösen 1928-tól bizonyult nyíltan is az egyházi hierarchia politikai eszközének. A nácik hatalomra jutása körülményeinek vizsgálatakor feltétlenül figyelmet érdemel tehát a katolikus egyház viszonya a nemzetiszocialista mozgalomhoz, majd a hatalomra jutott náci párthoz és természetesen a fasiszta vezetés egyházhoz való viszonya is feltárásra érdemes. Evin egyrészt a marxista történeti irodalom adósságát kívánja cikkével törleszteni, másrészt polemizál a polgári szerzők azon felfogásával, amely túlértékeli az egyházak fasizmus elleni szerepét. A nácik 1930-as választási előretörése váltott ki először aggodalmat az egyházak vezető köreiben. Kisebbrészt a Centrum Párt visszaszorulása miatt, sokkal inkább azért, mert kb. 2 millió hívőjük szavazott Hitlerékre. A szembenállás alapját a nácik demagóg frazeológiája képezte. Az egyház és vallásellenesség, a szocialisztikus, forradalmi frázisok. Sajtójukban és különböző egyházi fórumokon bon-