Századok – 1988

Folyóiratszemle - Spedvácek Jiri: A Luxemburgok konszolidációs törekvései Közép-Európában 1082/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE SPËVÀÏEK, JIRJ: A LUXEMBURGOK KONSZOLIDÁCIÓS TÖREKVÉSEI KÖZÉP-AMERIKÁBAN A fejlett feudalizmus korában Közép-Európában a legkülönbözőbb törekvések irányultak a társadalmi válság leküzdésére. A két legszembetűnőbb: a feudális termelési rendszer gazdasági kötöttségeinek fokozatos megerősítése és a politikai hatalom megszilárdítása. Közép-Európát a Habsburgok, Wittelsbachok és Luxemburgok központi hatalomért folytatott versengése jellemezte, melyből végül az utolsók kerültek ki győztesen. Ahhoz, hogy a Luxemburgok, az addig kevéssé ismert grófi dinasztia a római trónra került, döntő mértékben járult hozzá Franciaország nagyhatalommá válása IV.(Szép) Fülöp alatt. Neki sikerült a 13. és 14. sz. fordulóján fölülkerekedni a Bonifác pápával folytatott hatalmi, politikai és ideológiai konfliktusban. IV. Fülöp győzelmét elősegítette a Szent Római Birodalom központi hatalmi válsága, valamint III. Vencel és I. Habsburg Albert meggyilkolása következtében az 1300-as évek elején bekövetkezett interregnum. Ezt a hatalmi vákuumot használta ki a francia király. Merész tervre vállalkozott: hatalmi igényekkel lépett fel a Római Birodalommal szemben, és az egykori középkori császárságot Nagy Károly szellemében, Franciaország égisze alatt kívánta visszaállítani. A birodalom hatalmi pozícióiban ügyes személycseréket hajtott végre, franciákat, illetve franciabarát politikusokat juttatott a megfelelő posztra. Megkísérelte fivérét, Valois Károlyt, vagy másik lehetséges jelöltként IV. Luxemburg Henriket a római trónra segíteni. Az utóbbi valósult meg: IV. Henrik VII. Henrik néven római király lett. Az ő uralkodása jelentette az első konszolidációs kísérletet a birodalom kaotikus helyzetének rendezésére és a német-római császárság visszaállítására. A Luxemburg-dinasztia hatalmának csúcspontját a cseh korona megszerzésével érte el 1310-ben, amikor Luxemburg János trónra lépett. Az eddigi Luxemburg grófok, pl. VII. Jindfich már kialakítottak a német mellett egy francia kultúrájú udvart, mely igen erős hatalmi stabilizációs tényező volt a birodalomban lejátszódó konszolidációs folyamatban. Később a Luxemburgok kulturális tájékozódása az itáliai és a cseh kultúra felé fordult, ami döntően járult hozzá egy európai távlatú politika kialakításához, a Luxemburgok politikai és kulturális egyetemességének érvényrejutásához. Luxemburg János alatt a legaktuálisabb kérdés a túlzott hatalomra szert tett cseh nemesség viszonya az új uralkodóházhoz. Az uralkodó jelentős előjogokkal volt kénytelen a cseh és morva nemesség kiváltságait gyarapítani. Tíz éven át tartott a fiatal uralkodó és a cseh nemesek versengése, melyben Luxemburgi János kiváló képességgel tudta kiválasztani a megfelelő politikai lépést. A belpolitikában elszenvedett vereségei azt eredményezték, hogy figyelmét mindinkább a nemzetközi politikára irányította, nevezetesen a francia-avignoni hatalmi koalícióra. Az európai diplomáciára gyakorolt egyre erősödő befolyása megnövelte a cseh állam presztízsét Európában, és Luxemburg János királysága az országon belül is megszilárdult. Luxemburg Jánosnak bonyolult diplomáciai harcban érte el fia, IV. Károly trónra léptetését. IV. Károly római és cseh királyságával új korszak kezdődött, mely a politikai-gazdasági és kulturális élet jelentős fejlődését eredményezte. Két fontos dátum jelzi ezt az időszakot: IV. Károly római császárrá koronázása (1355) és az Aranybulla kiadása 1356-ban. Apjával ellentétben Károly viszonylag rövid idő alatt meg tudta valósítani az államról alkotott elképzeléseit. E cél elérése érdekében különös gondot fordított a cseh korona tartományainak intézményrendszerének bővítésére. 1348-ban megerősítette az összes privilégiumot, melyet a Pfemysl-dinasztiából származó elődei szereztek. Sikeres házasságpolitikával növelte a cseh tartományokat Felső- és Alsó-Sziléziával, Lausitzcal és Brandenburggal. Ugyancsak IV. Károly alatt lett Prága jelentős birodalmi centrum mind gazdasági, mind társadalmi értelemben. A prágai egye-