Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ründzjonovszkij; P. G.: Kresztyjanye i gorog v kapitaliszticseszkoj Rosszii vtoroj polovinü XIX. veka (Ism.: Tagányi Zoltán) 979

974 TÖRTÉNETI IRODALOM 980 mezőgazdasági munkák végzése az asszonyokra és gyerekekre hárul, a mezőgazdasági üzemek férfi tagjai elsősorban a mellékes jövedelmek a posztronnüje zarobki-k után néznek, vagy maguk is háziipari és kézműipari tevékenységet űznek. A posztronnüje zarobki-k következtében a parasztok fokozatosan megismerkednek a városi élettel és a városban telepednek le. Itt elsősorban az elővárosi vidékeknek van nagy jelentősége, ugyanis a „prigorod" az a terület, mely felé a városba törekvő parasztok igyekeznek. Ugyan a korabeli háztartási statisztikák alapján nincs kimerítő képünk az előváros települési struktúrájáról, mert ennek adózó szerepe igen alacsony, azonban Moszkva elővárosaiba való vándorlás igen jelentős volt. A paraszti népességnek az elővárosba való vándorlása következtében a kertészetnek és lentermelésnek igen nagy jelentősége volt ezen területeken. Az előváros falusias jellegű, itt csak elszórtan jelentkeztek ipari objektumok, elsősorban a vasútvonalak mentén. Az elővárosokban kis mezőgazdasági parcellák figyelhetők meg. A városnövekedés és kapitalizmus genezisével párhuzamosan együtt halad a vidék iparosítása. Korai városfejlődés egyik sajátossága, hogy sajátos iparágak fejlődése figyelhető meg Oroszország szerte. Ilyenek az élelmiszeripari, az állattenyésztés termékeinek feldolgozása, a fafeldolgozás és vasfeldolgozás, melyet kismesteri műhelyekben, artyel formákban is művelhettek. Ezzel egyidőben a mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem is fellendül. Az iparosodás ellenére Oroszország városai meglehetősen agrárjellegüek és mondhatnók úgy is, hogy mezővárosias jellegűek. Ugyan az európai Oroszország területén a városban lakó mezőgazdasági dolgozók 4,6 százalékot tettek ki, de a városi parasztok 41,7 százaléka 10 ezer leieknél kevesebbet számláló kisebb városokban fordul elő, ugyanakkor 23,4 százalékuk a 11 és 25 ezres városokban jelentkezik. Az első típusú városok az összes városok 15,3—, a második kategória városai pedig 12,6 százalékot tettek ki. Egész Oroszország szerte megfigyelhetők a kapitalisztikus tendenciák, a 19. szd. második felében. A falun megfigyelhető a kihelyezéses takácsmesterség. Az élelmiszeripar, cukoripar fejlődése nagy méretekben halad előre. Azonban a parasztoknak a faluról a városba való költözésének voltak akadályai. Ugyanis a faluközösség, mint egység volt adózásra kényszerítve, és ezért a faluközösség kötelékei megakadályozhatták a parasztnak a városba való költözését, nem is beszélve pasportizáció jelenségéről. Azonban abban az esetben is, hogyha a paraszt a városba költözik, továbbra is adóköteles, obrok köteles, amit kénytelen a földesúrnak megfizetni. Azonban ennek nagysága kisebb, mivel a városi parcella nagysága is kisebb. A városba való költözés révén a faluközösségi kényszerek, és így „krugovaja poruka" alól felszabadulnak. A parasztoknak a városokba való emigrációja következtében a városok ruralizálódnak, és a polgárok maguk is rendelkeznek a „mezővárosokban" kaszálókkal 10-től 200 gyeszjatyina nagyságban. Ezzel egyidőben a bérelt földek is megjelennek a polgárság és a városlakók között, melyek után természetesen bérleti és egyéb adókat kellett fizetni. A munkában a szovjet tudomány egyik deficites területéről szolgáltat adatokat a szerző, így a mezővárosias fejlődés jelenségeire vonatkozóan, melyek a kelet-európai területeken általánosak voltak. Oroszország területein is jelentős volt a városon lakó paraszti réteg, és így a szerző adatai szerint pl. Odessza vidékein és Ukrajnában a városokban a lakónépesség 80—90 százaléka mezőgazdasági foglalkozású lehetett. A városon a mezőgazdasági népesség jelentős jelenléte mellett a városi kereskedő negyedek, a keleties jellegű bazárok is kialakulnak. így pl. Sememetyovo Moszkva ezen arisztokratikus családja által alapított bazárnegyede volt a 19. szd. második felében. A városiasodásnak a vidéken és a falun való további elterjedését jelzik a falvakon alapított bazárok. A szerző ezen hiánypótló munkáját azzal a gondolattal zárja le, hogy a feudalizmus viszonyai közepette is kialakulhatott a bérmunka, valamint a parasztok „posztronnüje zarobki"-jának következtében a falusi szegénység fokozatosan városi proletariátussá alakul át. A feudalizmus viszonyai között is csíra formájában megjelenhettek a kapitalisztikus viszonyok. A kapitalisztikus fejlődés eredményeként a falu és a város között egy fokozatos átmenet alakulhat ki, mely kettőjük közötti viszony korábban antagonisztikus jellegű volt. Tagányi Zoltán