Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Táncsics Mihály. A Magyar Történelmi Társulat; az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga (Ism. Pajkossy Gábor) 963

TÖRTÉNETI IRODALOM 963 A szerző az eddig megjelent helytörténeti irodalomból (ez Baranya megye esetében eléggé tetemes és szerteágazó) minden adatot kigyűjtött, s azt időrendbe állította. Ez tehát gyakorlatilag a megye helytörténeti lexikona. Többletet viszont csak két vonatkozásban jelent az eddigiekhez képest. Egyrészt három évenként közli, méghozzá nemzetiségi bontásban (magyarok, németek, délszlávok), a családok számát, másrészt hozza a betelepültek névsovát a megérkezés évével, a származási hellyel és az esetleges továbbköltözéskor célként megjelölt falunévvel. Ezek természetesen a betelepülés és a belső mozgás szempontjából alapvetően fontos adatok. 3068 esetben (az egyedi számláláskor természetesen átugorhatott néhány adatot a szemünk) tudjuk a jövevény származását (8,27%), köztük sok általános adat is szerepel (Regiment, Österreich, aus dem Militär, Schwaben, Tirol, Steiermark, Ufer des Reins, Stift Fulda, Croatia, Germania). Többségük azonban a korábbi lakóhelyet adja meg. Sajnálatos, hogy az adatok 80—90%-a már magyarországi, rendszerint közeli falut nevez meg származási helyül, ami persze azt jelenti, hogy elképesztően nagy volt a belső vándorlás. Jóval kevesebbszer került feljegyzésre annak a falunak a neve, ahová átköltözni szándékoztak a családok (872 eset; 2,35%), s szinte elenyésző azok száma, ahol mindkét adatot ismeijük (325 eset; 0,87%). A III., egyúttal legvékonyabb kötet két részből áll. Az elsőben az egyes uradalmak és birtokos családok történetét kapja kézhez az olvasó, a másodikban inkább kuriózumok (pestis, sáskajárás, a Tolna-Baranya közti határper stb.) találhatók. Zömében ismert adatok, elhagyásuk nem jelentett volna veszteséget. Talán a hazánk történetében kevésbé jártas német helytörténészek hasznát veszik. F. Hengl könyve, elsősorban az adólajstromokból és az anyakönyvekből kiszedett hatalmas adattömege miatt, alapvető forrás Baranya megye, de a Délkelet-Dunántúl egészének története szempontjából is. Csak sajnálni tudjuk, hogy módszertani hibák miatt nehézkesen és körülményesen használható. Segítségével így is a családok ezreinek útja követhető nyomon a régi hazából az újba, s ez népesedéstörténeti szempontból igazán örvendetes. Kőhegyi Mihály TÁNCSICS MIHÁLY A Magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7—8-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. Szerk. Simonné Tigelmann Ilona. (Tudományos füzetek 1.) Komárom Megyei Múzeumi Szervezet, Tata, 1985. 95 oldal. Történeti irodalmunk nem bővelkedik a magyarországi polgári átalakulás szereplői pályáját bemutató életrajzokban. Mégis feltűnő, hogy a Táncsics életrajza iránt érdeklődő ma is olyan, jó negyven évvel ezelőtt született biográfiákhoz, Révész Mihály és Bölöni György munkáihoz kénytelen fordulni, amelyeket tiszteletre méltó szándék szült ugyan, ámde nem elégíthetik ki a tudományos igényeket. Akkor inkább az Életpályámat veszi kézbe a kutató. Vajon ez a lebilincselő érdekességü és hitelű önéletrajz kényelmesítette el a kutatást (amint Lukácsy Sándor sugallja)? Vagy inkább annak visszahatásával kell-e számolnunk, hogy Táncsicsot az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején egyenesen Kossuth és Petőfi mellé helyezve reformkori „haladó hagyományaink" mértékévé emelték? Igaz, az azóta eltelt időben számos közlemény, érdemi tanulmány látott napvilágot: közülük itt csak Kulin Ferencét említem, s azt is csupán azért, mivel a kitűnő dolgozat (Táncsics Mihály Dózsa-képe. Irodalomtörténeti Közlemények, 1976. 151— 176.) sajnálatos módon elkerülte a kötet idevágó tanulmányai szerzőinek figyelmét. Mégis jelentős előrelépés az alább ismertetendő vékony kötet megjelenése, amely — a megnyitó beszédeken és Gergely András Táncsics szülőházánál elmondott megemlékezésén kívül — a Táncsics halála 100. évfordulója alkalmából megrendezett ülésszakon elhangzott hét referátumot tartalmazza.