Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923

DOKUMENTUMOK Bodrogi Rezső—Borsi Kálmán Béla KOSSUTH RENDÍTHETETLEN HÍVE: IHÁSZ DÁNIEL1 Az 1848—1867 közötti magyar politikai emigráció,2

melyet legmarkánsabb képviselőjéről többnyire „Kossuth-emigrációnak" nevez a történeti irodalom, valóságos kaleidoszkópja a legkülönfélébb egyéniségeknek és jellemeknek. Törvényszerűen, hiszen a korabeli magyar társadalom minden rétege és törekvése képviselve volt benne, és ezt az eredendő sokféleséget tovább árnyalta, módosította az emigrációs lét gyakran mostoha feltételrendszere, állandó kihívása. Az eleve politikai súllyal rendelkező vagy e mozgalmas 18 esztendő alatt nevet és befolyást szerzett személyiségek hosszú sorában Ihász Dániel nem tartozik sem a legtehetségesebb, sem a legszínesebb szereplők közé, mégsem állíthatjuk, hogy tevékenysége jelentéktelen, ő maga pedig szürke jellegtelen figura lett volna. Nem volt az, ellenkezőleg: a legismertebbek közé tartozott, mégpedig tényleges történelmi szerepét, valódi teljesítményét jóval meghaladó mértékben. Könnyű lenne ezt azzal a sommás megállapítással elintézni, hogy persze, mint az köztudott, mindez Kossuthhoz fűződő barátságának egyenes következménye. Való igaz, e kapcsolat nélkül Ihász neve bizonyára beleolvadt volna a minden rendű és rangú emigránsok tarka tömegébe, s viselt dolgait legföljebb néhány történész tartaná számon. így viszont arra a kérdésre kell egyszer a magyar historiográfiának válaszolnia, hogy a seregnyi ajánlkozó közül miért épp Ihászt választotta Kossuth egyik bizalmasául,3 hogyan vált szinte családja tagjává, elválaszthatatlan társává, csaknem nélkülözhetetlen támaszává4

az öregedő hajdani kormányzónak. Erre is megvan a sztereotip felelet, ti. Ihász hűsége, megbízhatósága, emberi szilárdsága.s

De 1 Ihász Dániel (Dém, 1813. — Baraccone di Collegno, 1881. április 10.) 2 A „magyar political emigratio" kifejezést használja maga Ihász is. Ihász Dániel — Bodrogi Józsefné, Turin, 1866. március 8. 3 Vö.: Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849—1867, Bp., 1984., 60—61. 4 Már 1859. májusi távozását nagyon megsínylette Kossuth, vö.: Tanárky Gyula: A Kossuthemigráció szolgálatában... (1849—1866) (kiad.: Koltay-Kastner Jenő) Bp., 1961., 148. 5 A „hü", a „hűséges", „derék", „becsületes" állandó jelzők mellett ugyancsak visszatérő fordulat „Kossuth Mikes Kelemenje" (Ács Tivadar: A genovai lázadás. Bp„ 1958., 222.), Pulszky viszont Kossuth „tántoríthatatlan hivének" mondja (Pulszky Ferenc: Életem és korom, II. köt.. Bp.. 1958., 133.) A leginkább „illetékes", Kossuth — a torinoi temetőben nyugvó Ihásznak sírkövére vésetve — „Páratlan Hűségű Barátja"-ként jellemzi. (Vö.: Bodrogi Rezsó: Kossuth „páratlan hűségű barátja". Ihász Dániel ezredes,