Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
MARCZALI HENRIK PÁLYAKEZDÉSE 921 „igen lényeges nemzeti feladat"-ként 65 ). Különösen érvényes ez a krónikákra, a közöttük levő összefüggésekre, az ún. ősgestára, valamint a legendákra, amelyek egymáshoz való viszonya terén Marczali kutatásai ugyancsak fordulatot hoztak. S ha a forráskritika éppen az Árpád-kornál nem hozhatott a 19. század végén végleges eredményeket (egyebek között azért sem, mert a történetírók tulajdonképpen még nem rendelkeztek olyan nyelvészeti és néprajzi ismeretekkel, amelyek mindehhez szükségeseknek bizonyultak), de ezek a kutatások mindenképpen új lendületet jelentettek, s előfutáraivá váltak a századforduló utáni évtizedek újabb fellendülésének.66 Tudatosan, vagy öntudatlanul — kortársai közül talán egyedül — ismerte ezt fel Marczali is, aki ugyan rendszeresen vitázott pályatársaival, de közben nem felejtette el a jövőt sem. Ellenkezőleg: egyetemi tevékenységével is utat nyitott számos tanítványa előtt általában a középkori, de különösen az árpádkori források elemzése terén. Domanovszky Sándor és Hóman Bálint 1914 előtt írt forrástanulmányai, de mások ilyen irányú munkái is elsősorban az ő támogatásától segítve készültek el és láttak napvilágot. Nemegyszer ő maga hívta fel a figyelmet tanítványai munkásságára, vagy ismerte el nyilvánosan ezek eredményeit, amikor az új eredményekkel szemben mások az ő korábbi megállapításait védték meg.6 7 Forráskritikai elemzéseivel nem hagyott fel később, akkor sem, amikor már más feladatok foglalkoztatták. Minden ellentét ellenére kénytelenek voltak rá is támaszkodni „A honfoglalás kútfőinek kézikönyve" c. vállalkozásban, amelyet Pauler és Szilágyi szerkesztett.6 8 Itt, Constantinos Porphyrogenitos könyvének elemzésénél különösen hasznát vette görög tanulmányainak Wattenbachnál. Egyetemi tanári tevékenysége során — Mika Sándorral és Angyal Dáviddal közösen — állították össze az „Enchiridion"-t, ezt az egyetemi hallgatók számára szóló kézikönyvet, amely a magyar történelem fontosabb forrásait mutatja be és elemzi.69 Marczali ebben a kiadványban, amely egészen 1945-ig (részben még az után is) az egyetemi oktatás alapvető kézikönyve maradt, forráskritikai elveit nemcsak a középkori, hanem az új-és legújabbkori anyagra is kiterjeszthette. Angyal és Mika a kézikönyv megtervezésé-65 Szekfü Gyula: Marczali Henrik. 3. 66 Mindezt jelzi pl. Hóman, aki minden árpádkori forráskritikai munkájában hivatkozik Marczali tevékenységére, elsősorban erre a munkájára. Jellemző megnyilvánulások: Hóman: i. m. 49—51., 65—67., 129., 140., 262., 277.. 283. és 435. '7 Baumgarien Ferencz: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez. Századok, 1902. I—IV. részben közölt cikkében elemezte a 18. század végén Morelli által közölt Névtelen krónikáját. Pór Antal (Századok. 1902. 581.) megbírálta Baumgartent. mert szerinte Marczali az övéhez hasonló álláspontját a krónikáról előbb publikálta. Marczali azonban megvédte Baumgartent (Századok, 1902. 778. ), jelezve, hogy Baumgarten már 1900-ban felolvasta tanulmányát a Magyar Történelmi Társulat egyik ülésén. Ugyanakkor azt is közölte, hogy Baumgarten dolgozata az ö szemináriumában készült. A honfoglalás kútfőinek kézikönyve. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor. Bp. 1900. Marczali ebben a kötetben a nyugati forrásokat (285—342.), a görög forrásokat (90—136.), valamint a Kézai és a Képes Krónikát közölte (473—506.). nQ A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Angyal Dávid és Mika Sándor közreműködésével szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. 967.
