Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
916 GLINST PÉTER szert tett. Emlékezetes maradt számára beszámolója az Akadémia Történeti Bizottságában, amelynek befejeztével Horváth Mihály, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, s a magyar történetírók elismert vezére fejtette ki, hogy Marczali feladata lesz a magyar történettudományban a hazai és az egyetemes történeti folyamatok összekötése.47 Megismerkedett Szilágyi Sándorral, Thaly Kálmánnal, de elsősorban Salamon Ferenccel, aki mind között a legnagyobb hatást gyakorolta rá, s akivel az egyetemen is hosszabb időn át együttműködött. Thallóczy Lajossal, Károlyi Árpáddal is szorosabb lett a viszonya, egyszóval az úgynevezett bécsi körrel is barátságot kötött. 1878. április 18-án tartotta próba-előadását a bölcsészkaron, majd magántanárrá avatása után rendszeresen heti két órát adott elő az egyetemen. A gyakorló gimnáziumban, tulajdonképpeni állásában, heti 20—25 órája volt (olykor több is), így ideje nagy részét a tanítás tette ki. De jutott természetesen idő a kutatásra is. Ezekben az években Marczali egyike azoknak, akik az egyetemi oktatás átalakításáért, a modern forráskritika módszereinek tanításáért a legtöbbet tette. Németországban és Franciaországban megismerte mindazt, ami akkor a forráskritika legújabb eredményeit, legjobb és legfejlettebb módszereit jelentette Európában. A magyar történetírás történetében — részben a következő generáció tudománytörténeti tevékenységének hatására — szinte kizárólagosan a német módszereket, a Monumenta Germaniae Historica sorozat összeállítói által több évtized folyamán kidolgozott forráskritikai elemeket és gyakorlatot szokták emlegetni. Ebben szerepe volt Marczali kortársainak is, elsősorban Fejérpataky Lászlónak, aki az osztrák Institut fúr Österreichische Geschichtsforschungban ismerte meg ezeket a módszereket,48 de részben Marczalinak is, aki maga is terjedelmes beszámolót tett közzé a Monumentasorozatról.4 9 A magyar történelem eseményeivel pedig sokkal szorosabb összefüggésben van a vele területileg is határos németség története, mint a francia vagy az angol, így szinte természetes, hogy az a későbbi generáció, amelyiknek már mindegyik tagja Marczalitól — és természetesen Fejérpataky tói — szerezte forráskritikai ismereteit, kizárólag a német történettudomány forráskritikai eredményeit sajátította el. Az is igaz, hogy ezek a módszerek termékenyítették meg a 19. század első évtizedeiben egész Európában a történettudományt, tehát pl. a francia történetkutatást is. Vitathatatlan azonban, hogy magának Marczalinak a munkásságában a német forráskritikai módszerek sohasem jelentkeztek kizárólagosan, ellenkezőleg, éppen az Anonymuskérdés kapcsán Marczali számos helyen utal — olykor ironikusan is — a német módszerek vaskalaposságára, formai túlzásaira stb. Ő Párizsban megismerte a francia 47 Marczali: Emlékeim. Uo. 226. I. 1878 febr. 11-én került erre sor. Ld. MTA Értesítője, 1878. 41. 4B Az Institut für Österreichische Geschichtsforschung jelentőségéről Szekfű kapcsán újabban Glatz Ferenc irt. Glalz Ferenc: Történetíró és politika. Bp. 1980. 147—151. Glatzot a későbbi időszak érdekli, ott mutatja be az Institut korábbi időszakát is. 4U Marczali Henrik: A német történet középkori emlékei. Budapesti Szemle, 1879. 21. k. 336—352.
