Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
890 HERMANN ROBERT nyilatkozatról adott értékelésből hiányolja a 2., pontra való utalást. Megemlíti, hogy Görgei a proklamációval egyidejűleg felszólította az OHB-t, hogy foglaljon állást a nyilatkozattal kapcsolatban,16 1 s hogy a kormányzatnak mégis másoktól, kellett megtudnia a nyilatkozat tartalmát. Azért is megrója a tábornokot, hogy az miért nem beszélte meg Kossuthtal előre „e taktikainak magyarázott manifesztumot," és miért nem távolította el a sereg szellemét aláásó tiszteket. Ez, a tények ismeretében, enyhén szólva komolytalan érvelés. Ugyanakkor Asbóth emlékiratai alapján Varga levonja azt a következtetést, hogy a január 29-én Budán kelt, a császári seregtestek parancsnokainak szóló körlevelek a Görgeivel való tárgyalások megindításáról a január 28-i rózsahegyi tárgyalás alkalmával átnyújtott váci nyilatkozat következményei; ami a kor közlekedési viszonyainak ismeretében egyértelműen képtelenség.162 E tanulmány Görgei-képe szintén egyoldalúan negatív, s ugyanaz a tény- és koncepcióegyveleg jellemzi ábrázolásmódját, mint az előzőét. Az 1964-ben megjelent kétkötetes Magyarország történetében szintén Varga János írta a szabadságharcról szóló fejezetet. Ennek Görgei-képe már valamivel pozitívabb: bár Varga továbbra is túlzott mértékben tartja felelősnek Görgeit az események végkimeneteléért, ezúttal már nem írja le az „áruló" jelzőt. A váci manifesztum megítélése azonban csaknem változatlan. Eszerint Görgei azt kívánta vele elérni, hogy Windisch-Grätz felfigyeljen rá. Varga megemlíti, hogy Görgeit a nyilatkozat kiadására a volt császári tisztek unszolása sürgette, ám azok között sem egyik pillanatról a másikra alakult ki ilyen hangulat; amit viszont Görgeinek kötelessége lett volna jelenteni a kormánynak. Lényegében hagyta aláásni a hadsereg szellemét, s erre nem mentség a hadsereg egységének féltése sem. A valódi magyarázat Varga szerint az, hogy Görgei felfogása nem tért el tisztjeiétől, „amelyet nagyrészt vezérkari főnöke, az intrikus Bayer József közvetített hozzá". A nyilatkozat „határozott platformról" tanúskodott, amely „a középnemesség békepárti szárnyának elképzelésével volt azonos," s amely „a nemesség osztályhelyzetéből fakadt": „a 48-as alkotmány alapján megegyezésre bírni Ausztriát". A továbbiakban tanulmányainak megállapításait ismétli: Görgei igyekezett megőrizni seregét, egyezkedésre bírni az ellenséget, s amikor Rózsahegyen kiderült, hogy erre Windisch-Grätz nem hajlandó, kitört „az önmaga okozta szorítóból".163 Egy másfajta megítélés lehetőségére mutatott Diószegi Istvánnak a kiegyezés 100. évfordulóján elhangzott előadása egyik kitétele. Diószegi István a Függetlenségi Nyilatkozat okait elemezve megállapította, hogy a háború „a szélsőséges megoldásoknak kedvez. Windischgrätz »unbedingte Unterwerfung«-jára még felelhetett a váci 161 Ennek semmifajta nyoma nincs. 162 Varga J. Az áruló. 603. Ld. még a 20. jegyzetet. 163 Molnár Erik szerk.: Magyarország története I. 2. kiad. Bp. 1967. 530. Ez utóbbi szintén téves állítás. Bayer csak a nyilatkozat után lett a hadtest vezérkari főnöke (Görgey I. i. m. I. köt. 146—7. és Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848—49.) Bp. 1983. 100.
