Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
886 HERMANN ROBERT katonatisztek sora, Teleki Ádámtól Görgeiig. E történelmi képlet ismét aktuálpolitikai töltést kapott, előbb a polgári pártok kiszorításáért folytatott harcban, majd az egymást követő, nem kis számban éppen a Horthy-hadsereg volt tisztjei ellen indított koncepciós perekben.14 5 Voltak persze ennél egyértelműbb párhuzamok is; Titóból így lett ûj Jellacic, a Habsburg-reakció szerepét az amerikai imperializmus vette át; s természetesen akadt új Kossuth is, még ha valamivel kevesebb haja s szakálla is volt, mint az igazinak. Egyoldalú lenne azonban a kép, ha csak a negatívumokról szólnék. A korszak történetírásának kétségtelen eredménye több, máig is használható forráskiadvány, tanulmány és monográfia elkészítése.14 6 1952, Kossuth születésének 150. évfordulója újabb impulzust adott a történetírásnak. Ekkor jelent meg egy újabb reprezentatív kötet, a Kossuthemlékkönyv, amely lényegében a magyar történetírás 1948 óta megtett útját, ezen belül a 48-as historiográfia eredményeit volt hivatva bemutatni. A kötet bevezetőjében Révai egyértelműen a 19. századi magyar történelem legnagyobb alakjának nevezte Kossuthot, s kifejtette a rendszer Kossuth-kultuszának alaptételeit. Az eltérő színvonalú tanulmányokat tartalmazó kötetre reányomta bélyegét a Révai-féle periodizáció. A váci nyilatkozatot mindössze két tanulmány érinti: Ember Győző megemlíti, hogy Kossuth a manifesztumról késve szerzett tudomást.147 Balázs József, Borús József és Nagy Kálmán közös tanulmánya pedig úgy értékeli, hogy „a több mint 300 kilométeres visszavonulást, a móri árulást aztán Görgey betetőzte Vácon," 145 „Kossuthnak, a nemesi szabadelvű politikusnak a hibája az, hogy nem küzdött teljes következetességgel a belső bitangok ellen: hogy nem folytatott elég határozott harcot az áruló Görgeyvel és általában a honvédhadsereg tisztikarának azzal a részével szemben, amely csak ingadozva harcolt, mert jobban félt a néptől, mint a külföldi ellenségtől. Népi demokráciánk e téren is levonta a szabadságharc tanulságait." Szabad Nép. 1952. szept. 19. 1. „Kossuth Lajos" c. vezércikk. Ld. még: Glatz Ferenc: Egy vödör víz, avagy találkozásaim az „árulókkal". História. 1985. 1. sz. 3. és 13—15. 146 Ilyen a KLÓM XI., XIII—XV. köt.; Waldapfel Eszter: A forradalom és a szabadságharc levelestára I—III. köt. (a jegyzetekben sok hibával, az előszókban a váci nyilatkozat rendszeres szidalmazásával, a közölt anyagban mindössze egy, azt emlitő Kossuth-levéllel); Varga János: Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén. Bp. 1954. Barta István tanulmányai; A Kossuth és Csányi c. tanulmányában feltételezi, hogy ha Csányi 1849. január elején Görgei mellett marad, nem jön létre a váci nyilatkozat. „Csányinak ugyanis nemcsak Görgeyre, hanem a tisztikarra, sőt a legénységre is volt akkora befolyása, amellyel ezt a lépést megakadályozhatta volna". Századok, 1952. 681. o. „Az 1849. január 2-i haditanács és a főváros kiürítése" c. tanulmányában pedig a váci nyilatkozat egyik legfontosabb előzményének történetét igyekezett tisztázni Csányi iratai alapján. Véleménye szerint Görgei indítványozta az itt elfogadott tervet, s már ekkor „a váci nyilatkozat útját egyengette". Kiemelendönek tartja, hogy Görgei január 5-én lojális hangú levelet írt Csányinak, ugyanazon a napon, „amelyen a hírhedt váci nyilatkozatban megtagadta az engedelmességet ugyanannak a Honvédelmi Bizottmánynak". Csányi 1849 eleji viszonyát Görgeihez úgy értékeli, hogy Perczelen kívül 1849. januárjában egyedül ő jutott el odáig „már a váci nyilatkozat megismerése előtt", „hogy Görgey visszahívását javasolja és óva intse Kossuthot attól, hogy az egyesítendő seregek fővezérletét Görgeyre'bízza." Hadtörténelmi Közlemények 1955/2. 88., 90. és 96. o. 147 Ember Győző: Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén. In: I. Tóth Zoltán szerk. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulóiára. I. köt. Bp. 1952. 247.
