Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
870 HERMANN ROBERT A nagy összefoglalások szerzői a kor legjobb történészei közül kerültek ki. Egyikük, Marczali Henrik, a magyar történetírás talán leguniverzálisabb alakja, Görgei barátai közé tartozott. Egykötetes legùjabbkori történetében hosszan foglalkozik a váci manifesztummal is. A nyilatkozat kibocsátásáról szólva kiemeli, hogy az általános zűrzavarban „majdnem éppoly fontos volt a politikai alap megtalálása, mint a stratégiaié". Hosszan ismerteti a nyilatkozat tartalmát, s megállapítja, hogy az a régi tisztikar meggyőződését tükrözte, amely nem szűnt meg Mészárosban látni „az egyetlen fonalat, mely őket a királyhoz, esetleg még a közös sereghez is fűzheti".80 Egyetért Görgeivel abban, hogy a nyilatkozat szükséges volt a régi tisztikar megtartására, „de ebből nem következhetett más, mint az, hogy e hadtest ezentúl inkább volt Görgeié, mint az országé, mert mindenki jól tudta, hogy a hadügyminiszter és a honvédelmi bizottmány már el nem választható. Nem létező kormánynak hódolni — tényleg önállóság".8 1 A millenniumra több magyar történet is megjelent. E kor magyar történetírásában a pozitivizmus volt az uralkodó irányzat, s ennek ékes bizonyítéka a Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes magyar történet. A szabadságharcról szóló részt Márki Sándor írta, nagy anyagismerettel, szokatlan könnyedséggel, de egy kicsit a kívülálló szemével is nézve a dolgokat.82 Márki a nyilatkozat okai közül kettőt emel ki: a., Hogy a kormány lelkesítő szózatai ellenére nagy gyorsasággal hagyta el a fővárost; mint írja: „A katonák torkát nagyon égette az a puncs, mellyel koczingatva köszöntötték Kossuth, s a kormány és az országgyűlés tagjai az újesztendőt kinn, a pesti pályaházban," amikor a Szolnokra induló vonatot várták.83 b., A tisztikar válságát. Hosszan ismertetve a nyilatkozatot, a nevezetes 4., pontról (az ellenséggel folytatott bármi alkudozás) azt véli, hogy Görgei „abban bízott, hogy az ellenség komolyabban alkudozik vele, a királyi hadsereg vezérével," mint az országgyűlés küldöttségével. „Ha nem lehet a forradalomnak II. Rákóczi Ferencze, azt hitte, lehet Károlyi Sándora... "84 Bőven tárgyalja még a Mészárosra vonatkozó 3., pontot, s megállapítja, hogy ez de facto az OHB elismerését jelentette mindaddig, amíg Mészáros és Vetter működik. A nyilatkozat haszna szerinte az volt, hogy újra egységessé tette a hadsereget; sőt, hatásának tulajdonítja azt is, hogy Windisch-Grätz leállította a hadmüveleteket, mert napról napra várta a hadsereg és az országgyűlés meghódolását. „A váczi kiáltvány ellenszenves megnyitó volt, mint akár Bethlen Querela Hungariaeja; de csakugyan vele kezdődött a nemzet igazi szabadságharcza." A manifesztum egy kissé az aranybulla ellenállási záradékára is hasonlított; s a „végletek közt 80 Marczali Henrik: A legújabb kor története 1825—1880. Bp. 1892. 701. 81 Uo. 702. Ugyanezt a véleményét ismétli meg rövidebb formában: A XIX. század története II. köt. Bp. é. n. 2è3—4. Megjegyzendő még, hogy a Bp. Sz.-ben 1916-ban Marczali Henrik írta meg Görgei nekrológját. 82 Márki Sándor: Az 1848—49. évi szabadságharc története. In: Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története X.; Ld. még: Kosáry i. m. 297. és Borús i. m. 17—19. "Márki i. m. 197. 84 Uo. 202.
