Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
866 HERMANN ROBERT lett volna ha Ivánka Imrét 1848 októberében nem küldik követségbe Windisch-Grätzhez, nem fogják el, s Ivánka kerül egy másik hadtest élére: „ez bizonyosan rögtön és elhatározottan követi a példát, és magáévá teszi a váci proclamátiót". Arra utalva, hogy Kossuth sohasem vonta felelősségre Görgeit a nyilatkozatért, patetikusan felkiált: „De kérdőre vonja Kossuthot magát a történelem. Sőt kérdőre vonta máris. És már el is ítélte 1867-ben,"59 s ez a felkiáltás valahol nagyon emlékeztet Asbóthra és Krivácsyra. A következő fejezet a nyilatkozat debreceni viszhangjával foglalkozik Kemény Zsigmond emlékirata alapján, s megállapítja, hogy a manifesztum teljességgel megfelelt a kormány akkori álláspontjának.60 Görgey István munkájának igen széles körű visszhangja volt;6 1 ebből csak egy, a szokványos ismertetés határain túlmenő esszét, Péterfy Jenő művét szeretném kiemelni.6 2 Péterfy megállapítja, hogy Görgei nem volt tudatos politikus, „kezdetben inkább érzéke vezette, mint a meghányt-vetett fontolgatás".6 3 Véleménye szerint a nyilatkozat „személyes tekinteten fölül álló része az a gondolat, hogy a hadsereg küzdeni fog minden irányban azon alkotmányért, melynek egyszer már hűséget esküdött". Görgei és a nyilatkozat viszonyára utalva kiemeli, hogy a manifesztum „orvosság volt, de szívesen is adták". A vádakat elemezve kimutatja azok pszichológiai és logikai képtelenségét. Ezek magyarázata szerinte az, hogy „kiindulva azon képzetből, hogy a forradalom fönséges tragédia, azt hiszik, hogy nem lehet el szörnyű gonosztevő, intrikus nélkül. S a váczi kiáltvány az intrikusnak mily pompás első jelenet"!64 Az elemzésekről a következőket írja: „Mindent ki lehet olvasni a kiáltványból, csak egyet nem. Nem lehet belőle kiolvasni a nemzet ügyével való játékot, nem lehet kiolvasni belőle — az árulót." Az ominózus „Mi lett volna, ha... ?" — fejezetről megállapítja: „túllépnek azok az objectiv méltatás határain, kik még az 1867-iki kiegyezés sánczaiból is védeni akarják a váczi positiot."6 5 Kissé parodizálva e fejezetet, így foglalja össze annak lényegét: „Ha a sétabot virágoznék és gyümölcsöt teremne? Ha Deák forradalmi ember lehetne, s Kossuth lett volna a forradalmi Deák, s ez a Kossuth aláírta volna a váczi kiáltványt, s Görgei és ez a Kossuth már 1849-ben »megcsinálták« volna 1867-et?" Görgey Istvánt ez esetben túlságosan röpíti „a valószínütlenségek bizonyossága".66 Péterfy esszéje azon kevés munkák közé tartozik, amelyek igyekeztek mentek maradni mindenfajta elfogultságtól, s azon kísérletek elsőjének tekinthető, amelyek a Görgei-kérdést meg akarták szabadítani a politikum koloncaitól. 59 Uo. 138. 60 Uo. 143. 61 Kosár y i. m. 247—8. 62 Kosáry i. m. 251.; Zimándy P. István: Péterfy Jenő élete és kora. Bp. 1972. 162—3. ill. 241. " Péterfy Jenő: 1848 és 1849-ből. Bp. Sz. 1885. XLI. köt. 367. 64 „.. nyomorult egy intrikus, ki mindjárt a játék kezdetén ország-világ láttára nyíltan fölveti kártyáját. Mi már az első lépésnél annyira kétségbeesünk ügyetlenségén, hogy — hogy komolyan intrikusnak nem is tarthatjuk." uo. 65 Uo. 368. 66 Uo. 369.
