Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849

854 HERMANN ROBERT nyilvánosan egyaránt rossz véleménnyel volt Kossuthról és Görgeiről; míg azonban az előbbiben csak a jellemszilárdságot hiányolta, addig az utóbbit egyértelműen árulónak nevezte.6

Szilágyi könyvei az elsőség érdemén kívül más erényekkel kevéssé dicsekedhettek. Legfrappánsabb értékelésüket Gyulai Pál adta két levelében. Szilágyinak a következőket írta: „No hát olvastam azt a híres könyvet. . . Bizony, édes barátom, jobb lesz neked granatérosnak beállani. Ugyan hogy tudtál annyi sületlenséget összefirkálni?"7

Szász Károlynak pedig így írt: „.. .Pedig Sándor nem rossz fiú, s ha soha nem fogna kezébe tollat, még szeretetre méltó is lenne."8 Az 1850-es években jelentek meg az első emlékiratok a szabadságharcról, a körülmények miatt elsősorban külföldön. Klapka két könyvet is kiadott; 1852-ben Görgei emlékiratai láttak napvilágot, s nemsokára Szemere emlékezései is kikerültek a sajtó alól. E művekben nehéz szétválasztani az emlékezést és a történetírást; a szerzők egyéniségétől függően hol az egyik, hol a másik került előtérbe. E szempontból főleg Klapka és Szemere munkái érdekesek. Klapka első könyve még 1850-ben jelent meg, előbb Londonban, majd Lipcsében.9 Klapka ekkor még minden aktuálpolitikai megfontolástól mentesen írta meg emlékezéseit. Ezt jól mutatja a váci nyilatkozat kérdésében vallott véleménye is. A Memoiren-ben még azt írja, hogy a nyilatkozatra azért volt szükség, mert Kossuth ellentmondó rendeletei miatt a feldunai hadseregen deprimáltság vett erőt, s a volt tisztek közül annyian kiléptek, hogy attól kellett félni, az egész hadsereg felbomlik; ekkor tehát Klapka még elfogadta a nyilatkozat argumentációját. 1851-ben jelent meg Klapka következő munkája, a Nationalkrieg. Klapka ebben, egy évvel ezelőtti álláspontjával szöges ellentétben, kritizálja a nyilatkozatot. Véleménye szerint Görgei, ahelyett hogy seregét gyorsan elvezette volna, időt adott habozó tisztjeinek a kilépésre. Görgei azért adta ki e nyilatkozatot, hogy ezzel aláássa Kossuth és az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) tekintélyét, s egyben kapcsolatot teremtsen az osztrák fővezérrel. Végül még, antik pózt felvéve, kijelenti, hogy Görgeinek egyszer még Isten és ember előtt felelnie kell azért, hogy e nyilatkozattal elültette azon egyenetlenségek gyökerét, melyek a szabadságharc bukásához vezettek.10

Klapka állásfoglalásán két szempontból sem lehet csodálkoznunk. Kortársai is feljegyezték róla, hogy nem tartozott a jellem óriásai közé,1

1

de ez 6Szilágyi Sándor: Miért tartom Görgeit árulónak. (Válaszul Sz. K. barátomnak) Magyar emléklapok 1848- és 49-ből I. Pest. 1850. 56—57. Szilágyi e cikke, később önmaga által is inkorrektnek ítélt, bevezető volt Szász Károly Görgeit védő verséhez. 7 Gyulai Pál Szilágyi Sándorhoz 1850. márc. 6. In: Somogyi Sándor (szerk.): Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Bp. 1961. 41. 8 Gyulai Pál Szász Károlyhoz 1850. május 11. uo. 45. 9 Georg Klapka: Memoiren von April bis Oktober 1849. Leipzig 1850. 146. Ld még: Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Bp. 1936. 8—9. ill. 13. 10 Georg Klapka: Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen. Leipzig 1851. I. köt. 143—146. Ld. még: Lengyel T. i. m. 13—14. 11

Erre nézve ld. Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. S. а. г., a jegyzeket és a bevezető tanulmányt írta Katona Tamás. (Ezúton mondok köszönetet Katona Tamásnak, hogy munkáját kéziratban használhattam.) S. a. passim; Görgey István: 1848 és 1849-ből. II—