Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
852 HERMANN ROBERT Dembinski, Bem, Mészáros — az önálló seregparancsnokok csaknem mindegyike szembekerült valamilyen módon Kossuthtal. Hogy közülük a választás mégis Görgeire esett, azt több dolog is magyarázza: 1. Kossuth legtöbbször vele konfrontálódott. 2. Bemet és Dembinskit Kossuth alkalmazta a magyar hadseregben. 3. Mészárosról mindenki tudta, hogy botcsinálta hadügyminiszter és csapnivaló hadvezér. 4. Sem Perczel, sem Mészáros nem vezényelte egyetlen csatában sem a magyar fősereget. 5. A fenti négy hadvezér emigrált, Görgei nem, sőt, letette a fegyvert, és kegyelmet kapott. Maradt tehát Görgei, aki viszont 1., 1848. decemberében a kormányzat utasításai ellenére sem volt hajlandó megütközni a császári csapatokkal. 2., 1849. január 5-én Vácott politikai felhangokkal teli nyilatkozatot tett közzé. 3., Utána egy hónapra eltűnt a kormány szeme elől, sorsára hagyva azt. 4., Február végén — március elején megbuktatta a kormány által kinevezett fővezért, Dembinskit. 5., A tavaszi hadjáratban nem aratott döntő győzelmet. 6., Buda ostromával elvesztegetett három hetet. 7., Vissza akarta vonatni a Függetlenségi Nyilatkozatot, és meg akarta buktatni Kossuthot. 8., Júliusban tettleg felmondta az engedelmességet a kormánynak. 9., A kormány háta mögött alkudozott az oroszokkal. 10., Letette a fegyvert Világosnál. E tíz vádpontban (csak a legfontosabbakat soroltam fel) megtalálható mindaz, ami egy ideális árulóhoz hozzátartozik: parancsmegtagadás, bűnös felelőtlenség, függelemsértés, konspirálás, az ellenséggel való összejátszás, szabotázs. A vádak nagy része katonai vagy katonapolitikai jellegű; Görgeit azonban nem ezek tették igazán alkalmassá az áruló szerepére, hanem az a néhány, tisztán politikai (vagy annak tekintett) vádpont, amely azt volt hivatva bizonyítani: itt nem a hadsereg és a politikai vezetés, hanem két politikai irányzat összeütközéséről volt szó; s ezek egyikének legfőbb exponense történetesen éppen a hadsereg egyik legfőbb vezetője volt. Mindez persze egyfajta aránytévesztést is vont maga után: a Görgei-kérdésben pro és kontra felszólalók nagy része a tábornok politikai ténykedését vette bonckés alá aktuális és öröknek kikiáltott igazságok nevében; a tábornok hadvezéri tevékenysége afféle függelék volt csupán, amelyet könnyűszerrel lehetett mellőzni. A fentiekből következően kiemelt fontosságot kapott a 3. vádpont, a váci nyilatkozat. Egyrészt azért, mert ezt is zászlóként lehetett lobogtatni, mint a Függetlenségi Nyilatkozatot; másrészt mert ez volt a Görgei által kibocsátott első és egyetlen politikai jellegűnek tekinthető megnyilatkozás — a polgári kormányzattal szemben. Görgei ebben az 1849. január 5-én kibocsátott, összefoglaló néven váci nyilatkozatnak nevezett két okmányban, egy hadseregéhez intézett napiparancsban és a hadtest nevében kibocsátott nyilatkozatban ismertette a fővezéri kinevezése óta történteket, különös tekintettel az 1848. decemberi visszavonulásra és a főváros előtt vívandó csata elmaradására. Mindkettőért egyértelműen az Országos Honvédelmi Bizottmány intézkedéseire hárította a felelősséget. A feldunai hadtest tisztikarában 1849. január 3—4-én történt tömeges kilépések további folytatódását megakadályozandó, s a tisztikar politikai öntudatát megszilárdítandó, négy pontban foglalta össze azokat az alapelveket, amelyekért a hadsereg küzd. Az első pont szerint a feldunai
