Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 843 A kormány és a régensek látványos diadalát Kálnoky üdvözölte.9 8 De a polgárháborús szimptóma minden korábbinál komolyabb intés volt a rendszer hazai és külföldi hívei számára. Az interregnum veszély nélkül sokáig nem volt tartható. A russzofil tábor aktivizálódása nyomán persze azonnal belső problémák is jelentkeztek. A régenstanácsot és a kormányt belső nézeteltérés gyengítette: a lehetséges kibontakozáshoz való saját bolgár hozzájárulás mértékét illetően megoszlottak a hatalmon lévők nézetei. 1887 tavaszán lassan megérlelődtek azok a változások, amelyek később sorsdöntőknek bizonyultak. A fejlemények egyik vonulata a cárizmushoz kapcsolódik; ennek Bulgária-politikája mind a két, általa továbbra is kultivált síkon: belső összeesküvések és lázadások szítása terén, valamint a nagyhatalmi tárgyalásokon egyaránt tagadhatatlan kudarcokhoz vezetett. A bolgárokban megőrződött oroszbarátságot nem lehetett arra felhasználni, hogy a már megízlelt önállóság feladására, nyílt orosz okkupáció vállalására ütőképes politikai-katonai erőt szervezzenek. A diplomáciai erőfeszítések pedig az „európai koncert" disszonanciája miatt jutottak zsákutcába. Az orosz óhajok iránt addig készséges Porta hangulata változott, átpártolt Angliához, az utóbbi viszont Ausztriával és a csendestárs Itáliával közös frontot alkotva akadályozott meg minden olyan orosz tervet, mellyel Pétervár a tárgyalóasztalnál próbálta megváltoztatni a számára kedvezőtlen irányba tartó fejleményeket. De a nyugatiak sikerével a megoldás esélyei nem nőttek meg, a patthelyzet folytatódott. A bolgár kérdés labirintusában „Európa" használható iránytű nélkül tévelygett. Mivel a régensek a nagyhatalmaktól érdemleges segítséget, de még csak praktikus tanácsokat se kaptak, így számukra más megoldás, mint egy önerőből végrehajtott fait accompli nem maradt. Ebből a felismerésből bontakozott ki a fejlemények másik, végül is megoldást hozó vonulata. Már az elhatározás sem könnyen született meg (hiszen a baráti hatalmak: Ausztria és az egyiptomi ügyekbe éppen nyakig süppedt Anglia eltanácsolták őket ettől), de még ennél is nagyobb nehézségeket kellett leküzdeni a végrehajtásban. Amikor a régenstanács a két irányba húzó szélsőségeseken felülkerekedve hozzálátott, hogy saját jelöltet választasson meg a bolgár parlamenttel fejedelemnek, nem volt egyszerű dolog a jövendő uralkodó személyének felkutatása. Az európai sajtó hasábjain másfél tucat név szerepelt potenciális fejedelemjelöltként, köztük magyarok is, de olyan, aki a bolgároknak megfelelt, és ráadásul a lehetetlennek tűnő helyzet ellenére is hajlandó volt a szófiai trón elfoglalására — alig akadt. így került újból előtérbe a Coburg-herceg személye.99 A bécsi miniszter jó előre figyelmeztette a régenseket, Ferdinánd nem Ausztria jelöltje. Sem személyiségét nem tartja alkalmasnak a rendkívüli feladat sikeres 58 Kálnoky 2. sz. távirata Buriánnak. 1887. márc. 5. HHStA PA XV K. 111. "" J. Königslöw: Ferdinand von Bulgarien. (Von Beginn der Thronkandidatur bis zur Anerkennung durch die Großmächte 1886 bis 1896). München 1970,42. A magyar önjelöltekről Burian 140. sz. jelentése, 1887. márc. 24. HHStA PA XV К. 111.
