Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 831 hogy arról a holtpontról, ahová november végére jutottak, valamiképpen elmozduljanak. Nyílt sisakkal ezen kísérletezgetésekbe azonban nem merészkedtek belebocsátkozni, zavarukból inkább a Porta segítségével kívántak kievickélni, felhasználva a szultán most éppen irányukban kedvező hangulatát. így a felszínen előbb török kezdeményezésekre került sor. Az egyik ezek közül Battenberg utódának kiválasztásához kapcsolódott. A helyzet nem volt éppen egyszerű. A bolgár nagynemzetgyülés korábban megválasztotta Waldemárt fejedelemnek. A dán királyfi a cár nyomására visszautasította az ajánlatot. A félhivatalos orosz jelöltről, Mingreli hercegről a bolgárok hallani sem akartak. December elejére sikerült Pétervárnak rávennie a Portát, hogy Mingrelit saját hivatalos jelöltjeként hozza szóba a hatalmaknál. Személye sehol nem lelt szimpátiára. Az ügyben Kálnoky átlátszó ravaszkodással semlegesnek deklarálta magát. Azt közölte, nem emel a jelölés ellen kifogást, de pártfogolására sem vállalkozik. Ha a bolgárok megválasztják Mingrelit, és a többi hatalom elfogadja, Bécs csatlakozik az utóbbiakhoz.66 Más fővárosban sem siettek a határozott állásfoglalással — a londoni kategorikus elutasítást kivéve. A leendő fejedelem személye körüli taktikázásokhoz szervesen kapcsolódtak azon orosz kísérletek, melyek célja a Sztambulov vezette régenstanács, valamint a fennálló kormány felváltása (de legalább felhígítása) volt olyanokkal, akiknél nagyobb készséget feltételeztek a pétervári ösztönzések elfogadására. E téren is a Porta segítségét vették igénybe. Hamarosan kiderült, a törökök indítványozta kormányátalakítás célja a nyíltan orosz zsoldba állt Cankov hatalomhoz segítése, hogy azután általa az oroszok belülről bomlasztva jussanak el oda, ahová kívülről, Kaulbarsz révén eljutniok nem sikerült. Kálnoky ehhez nem kívánt asszisztálni. A bolgár vezetőket nagyfokú éberségre intette, táplálva azok amúgy sem csekély bizalmatlanságát az orosz tervek iránt.6 7 Megpróbálta a törököket is figyelmeztetni a kirívóan egyoldalú orosz orientáció hátrányaira, de ez az intervenciója balul sült el — a törökök azonmód beárulták őt a cárnál, és utóbb Kálnoky kényszerült magyarázkodásra az oroszok előtt.6 8 A kísérletezgetések végül is mindkét irányban terméketleneknek bizonyultak, sem Mingreli jelölésének ügye nem mozdult érdemben előre, sem belső bolgár átszervezésre nem került sor. Igaz, végleg egyik probléma sem került le a napirendről, pusztán beárnyékolták őket az újabb aktuális fejlemények. Az utóbbiak közül — későbbi következményei miatt — figyelmet érdemel a bolgár parlament delegációjának nyugat-európai körútja. Waldemár visszautasítása után a bolgárok elkezdtek alkalmas saját jelölt után kutatni. A nagyhatalmak álláspontjának felderítésére háromtagú küldöttséget menesztettek Európába. Először Bécsben álltak meg. Kálnoky a küldötteknek nem sok újat mondott. Az egyik tanácsa az volt, hogy maradjanak meg a szerződések 66 Ld. nov. 22-i kôrjegyzékét H H StA PA XV К. 107. 67 Kálnoky távirata Burjánhoz. 1886. dec. 1. Uo. K. 108. 68 Kálnoky Wolkensteinhez. 1886. dec. 8. Uo.
