Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 791 álltak ki Táncsics teljes amnesztiálása mellett. Személyileg is ugyanazokról lévén szó, ilyen eset korábban nemigen fordult elő a magyarországi törvénykezés történetében ! A Kancellária azonban sem a fentiek egyöntetű fellépéseitől nem hatódott meg, sem okfejtésüket nem találta meggyőzőnek. Vay még beérkezésük napján, január 20-án Pestre küldte az irományokat az amnesztia-rendelet kelte napján kinevezett gróf Apponyi György országbíróhoz, hogy az, „a tárnokmester úrral is értekezvén," mielőbb közölje a tárgyról alkotott nézeteit. Apponyi viszont Kossalkó Jánostól, a pesti főtörvényszék tanácsosától kért szakvéleményt. Kossalkó, a 1849 utáni évek hírhedt, nem kevesek által mégis méltányolt vizsgálóbírája,3 0 mind a paragrafusok értelmezésében és gyakorlásában, mind a felségárulási perekben tekintélynek számított. Apponyi felhívására most áttanulmányozta a Táncsics-per aktáit, és ennek alapján más következtetésre jutott, mint saját főtörvényszékének elnöksége. Az országbíró számára készített jelentésében mindenekelőtt összefoglalta azon három kézirat lényegét, amelynek alapján a bíróság Táncsicsot elmarasztalta. Az „Előszó és tartalom" szerinte is „a Magyarokat, Lengyeleket, Olaszokat, Cseheket, Románokat (Moldva-Oláhokat) és Szerbeket arra buzdítja, hogy függetlenségöknek kölcsönös segedelemmeli biztos kivívhatása tekintetéből, szoros szövetségre lépjenek, és az uralkodó fejedelmek elviselhetlen jármát lerázva, egyetlen czéluknak azt tekintsék, hogy saját királyokat válasszanak, s ha ennek kivitelében az illető Uralkodók által akadályoztatnának, ellenük szegülve harczot kezdjenek, s függetlenségöket víVják ki". A „Forradalmi Katekizmus" egyrészt „az előbbeni kormányrendszert élesen megtámadja", másrészt „a forradalmak okait általánosan taglalja, azoknak helyességét, szükségességét és jogosságát magasztalja — különösen pedig a magyarországi forradalomnak mikénti legbiztosabb kivihetőségére nézve részletes utasításokat ád, és főczélul azt tűzi ki, hogy az Ország a Felséges Uralkodó Háztól örök időkre szabaduljon és az Osztrák Birodalomtól végkép elszakadjon, s mindezeknek forradalmi útoni kivívását tanácsolja". Az „Ifjú Barátim" pedig gyűlöletre ingerli a fiatalságot az osztrák kormány ellen. Mind a Budai Országos Törvényszék, mind a pesti főtörvényszék a hivatkozott szövegeket fogalmazó és terjesztés céljából másoknak átadó Táncsicsot — folytatja Kossalkó — az első két kézirat miatt а ВТК 58. §-ának b.) és c.) pontja alapján felségárulási, a harmadik kézirat miatt pedig а ВТК 65. §-ának a.) pontja alá eső közcsendháhorítási bűntettben marasztalta el, és összhüntetésül 15 évi súlyos börtönt szabott ki reá. Táncsics felségárulásának mibenlétét, illetőleg az elítélés alapjául szolgáló pontokat Kossalkó közelebbről is elmagyarázta Apponyi számára. Rámutatott, hogy 30 Hírhedt, mert eljárása során szigorúan ragaszkodott az előírások betűjéhez és szelleméhez, méltányolt, mert nemegyszer maga vezette rá a vádlottakat, hogy milyen körülményeket érdemes önmaguk mentségére felhozni.
