Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 789 legalábbis részlegesen — elintézettnek a kérdést,2 7 amelyben már az uralkodói közbocsánat végrehajtásának mikéntjét írták elő, január 15-i — sürgető — utasításukban pedig magukhoz kérték a Táncsics-per aktáit is. A pesti főtörvényszék elnöksége táviratilag már január 15-én jelentette a Kancelláriának a kerületben amnesztiálandók névsorát, ezzel összefüggésben pedig Bovánkovics másnap felterjesztette a főtörvényszéknek a Táncsics-ügyben október 16-án hozott jogerős ítéletét. A főügyész egyidejűleg jelezte, hogy a budai törvényszék, amint erről annak tagjai és Machik államügyész már informálták őt, a közbocsánatot január 18-i ülésén Táncsicsra is egész terjedelmében alkalmazni és a 15 évvel sújtott foglyot szabadlábra helyezni készül. Szándékukat egyenesen a főtörvényszék ítéletével indokolják. Eszerint Táncsics „bűnös ugyan, mert »Előszó és tartalom«, főképpen pedig a »Forradalmi katekizmus« czímü irata Magyarországnak a fennálló birodalmi egység kötelékei aluli feloldására, illetőleg a kormányformának, mely akkoron Magyarországra nézve is korlátlan s legridegebben centralizált vala, erőszakos megváltoztatására czélzó buzdításokat foglal magában: mindazonáltal, noha e czélzatokbul általános értelemben az is következtethető, hogy azok némileg a felségi jogok gyakorlatának akadályozására is valának irányozva, a vádbeli tény a felségárulás azon nemét, mely a büntető törvény 58-ik §-ának a. pontjában említtetik, nem képezi azért, mert az ott említett iratok közvetlenül csak oly tényrészleteket tartalmaznak, minőket az idézett törvényczikk b. és c. pontjai soroznak elő", az » ifjú barátim« című irat pedig nem felségárulási, hanem csak а ВТК 65. §-ába ütköző közcsendháborítási bűntett álladékát képezi". Bovánkovics nem mondta ki, de körülményes — talán tudatosan is nehézkes — fejtegetéssel érzékeltette, hogy a budai törvényszék elképzelése a pesti főtörvényszéknek és a főállamügyészségnek véleményével is találkozik. Hangsúlyozta: „A főtörvényszéki ítélet betűje és szelleme oda mutat, hogy Stancsits Mihály tette a büntető törvény 58-ik §-ának a. pontja s annak következtében halálbüntetés alá azért nem vonatott, minthogy az lényegileg olyannak tekintetett, melyben a czél a vádbeli tett idejében, s ekép Oktober 20 előtt az osztrák monarchiában fenn állott kormányrendszer megváltoztatása vala." A főállamügyész végkövetkeztetése: a fentiek miatt és annál inkább igenlően fog a budai törvényszék azon kérdésben dönteni, hogy Táncsics feltétlenül tartozik-e az amnesztia alá és szabadon engedendőe, mivel a közbocsánatot tárgyazó legfelsőbb kézirat а ВТК 58. és 65. §-ait „átalán és egész terjedelmökben idézvén magában, ezen idézésben tehát a bűntételek azon jelleme, neme és formái között, melyek az említett törvénycikkekben felállítva vannak, a törvény textusából merített különbség nem foglaltatik".28 Ez az érvelés persze meglehetősen sántított. Igaz ugyan, hogy Ferenc József amnesztia-parancsa külön nem sorolta fel az 58. §-on belül hatálya alá eső alpontokat. Ámde egyértelműen szögezte le velük kapcsolatban, hogy csupán azon bűntettek 21 Legalábbis ezt írták a Kancellárián Táncsicsné kérvényének a hátlapjára. 28 Bovánkovics idézett felterjesztése: MOL, MKUK. Általános iratok (D 189) VI. P/2. 1861:873.
