Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
786 VARGA JÁNOS fúnak most a légben, de az oly izgató, oly forradalmi, hogy még itt is, elzártságban, különös hatásúnak mutatkozik idegeimre.. . Itt benn a külhírek is másként hangzanak, s mindenütt csak ágyúzörejt s csatadalt riadnak felénk. Soha nagyobb hazafi, soha Austriának nagyobb gyűlölője nem valék, mint most börtönömben.. . Mi fogságomban leginkább gyötör, az az, hogy nem lehetek majd ott népem első csatáinál a szabad nemzetiségért... Képzeletim már vívják a csatákat, melyeket nemsokára karjaink vivandnak, éljenzik a győzelmet, melyet biztosan ígér a legközelebbi jövő, megteremtik az önállóságot, mely Magyarországra kétségkúl lejő, örülik a virágzást, mely nemzetemet fölemeli Európa mívelt, gazdag, hatalmas és parancsoló nemzetei sorába.. ,"22 Vajkay vizsgálóbíró feladata annak tisztázása volt, hogy elkövették-e a vádlottak — akár részben, akár teljes egészében — az ügyészség által terhükre rótt bűncselekményeket. Az ő javaslatára 1860. augusztus 6-án hozott a Budai Országos Törvényszék olyan határozatot, hogy vádlottak padjára ülteti a lefogottakat. Bovánkovics József, a pesti főállamügyészség akkor még ideiglenes vezetője, augusztus 15-én pedig azt jelenthette a Magyarországi Császári és Királyi Helytartóság elnökségének, hogy az illetékes budai törvényszék a végtárgyalást augusztus 28-ára és a következő napokra tűzte ki. A perbefogottak védőügyvédet választhattak. Táncsics — mások ajánlatára — Szilágyi Virgilre, az antiabszolutista körökben forgolódó, ambiciózus ügyvédre bízta ügyét.2 3 Közben azonban augusztus 20-án — Szent István napján — tüntetések sorozata söpört végig az országon. Karabetz Elek, a budai törvényszék elnöke, mindenek előtt ennek nyomán határozott úgy, hogy alkalmazza a perrendtartás 224. §-át, és zárt tárgyalást rendel el. Egyidejűleg a Helytartóságtól kért megfelelő intézkedéseket a tárgyalás híresztelt zavarásának, sőt lehetetlenné tételének megelőzésére. Kérését „a jelen idők körülményei"-vel indokolta, és hivatkozott arra, hogy Táncsicsot 12 évvel korábban a néptömeg már egyszer kiszabadította a vizsgálati fogságból. A Helytartóság utasította is Worafkát a szükséges biztonsági rendszabályok kiadására, aki azután készenlétbe is helyeztette a kerületi rendőrséget. Az elővigyázatosság utólag feleslegesnek bizonyult; a tárgyalás incidens nélkül zajlott le: a tömegnek sem elszántságát, sem lelkesedését nem lehet mindig azonos hőfokon tartani. A vádirat Táncsicsot első, Pápayt másod-, Kaast harmad-, Dravetzkyt negyed-, 22 Kaasnak Melanie nevü testvéréhez 1860. május 15-én írt levele: MOL, Kaas család levéltára (P 325), 5. t. No. B/6. 23 Táncsics később elítélően nyilatkozott Szilágyi működéséről: szerinte csak azért vállalta a védelmet, hogy népszerűségre tegyen szert általa. (Vö. Táncsics i. m. 166.). Mindenesetre tény, hogy a bíróság Szilágyit dorgálásban részesítette, mert a tárgyaláson „átlépte azokat a korlátokat amelyeket a törvény megszab a védő számára". — Ezt Bovánkovics jelentette 1860. október 15-én a Magyarországi Császári és Királyi Helytartóság elnökségének. (MOL, К. К. Statthalterei für Ungarn, Elnöki iratok (D 161) 1860. IV. No. 3083.)
