Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 771 proklamáció felségáruló jellegét, illetőleg annak veszélyességét. Hangsúlyozták viszont, hogy a vétkesek a terhükre rótt bűncselekményt „még azon politikai válság idején" követték el, amely Magyarországon az immár fennálló közpolitikai törvényeknek legfelsőbb hatályba léptetése előtt és általánosan volt tapasztalható, éppen ezért nem tételezhető fel, hogy az ellenük indított büntetőeljárás folytatásának legfelsőbb leállítása bátorítást adna nékik az államra veszélyes további üzelmekre.4 Közben az országos főtörvényszékek elkészítették, majd a pozsonyi november 4-i, a pesti 5-i, az eperjesi 6-i, a soproni 10-i, a nagyváradi pedig 11-i kelettel az Igazságügyminisztériumnak megküldték az általa kért táblás kimutatásokat.5 Mivel azonban a minisztérium három hét elteltével sem reagált rájuk, és Zsemberyék ügyében ugyancsak nem nyilatkozott, Bovánkovics főállamügyész — nem tudva mire vélni Lasserék hallgatását — hivatala nevében a visszaállított Kancellária elnökét: báró Vay Miklóst kereste meg. November 25-én kelt beadványát a budai államügyészség öt nappal korábbi jelentésének ismertetésével kezdte. Eszerint a rendőrség október 29-én lopás miatt letartóztatta a budakeszi Leber Magdolnát, aki elfogásakor a rendőrség szidalmazásán kívül azt is kiabálta, hogy „a Császár is fekete sárga kutya, mert a rendőrséget tartja és fizeti". Mivel a budai államügyészség úgy találta, hogy Leber kijelentése „felségsértési bűntett álladékát képezi," a november 13-án befejezett vizsgálat alapján olyan indítványt tett a budai országos törvényszéknek, hogy a vizsgálati fogság fenntartása mellett határozza el a nő perbefogását felségárulás büntette, valamint több, а ВТК különböző pontjaiba ütköző kihágás miatt. De az ügyészség — az igazságügyminisztérium októberi rendeleteinek ismeretében — maga is kétkedett álláspontjának helyességében, illetőleg célszerűségében, ezért kért Bovánkovicstól eligazítást. A főállamügyész azonban maga is tanácstalan volt. Felfedte most Vay előtt: az október 20-i Diploma megismerése után rögtön arra a következtetésre jutott, hogy a benne foglalt és Magyarországot érintő „elvek és közjogi eszmék" „azon büntető eljárásokra is, melyek tárgyát az előbbi kormányrendszerbe ütköző politikai cselekvények képezik, az események folyama s a történetek példája szerint, érezhető hatással lesznek," sőt „a vádlottak vagy védők szenvedély ingerlő kifakadásokra alkalmul használhatják" azokat. Ezért úgy döntött, hogy az ilyen jellegű büntetőeljárások folytatása ügyében egyenesen az igazságügyminisztériumtól kér tájékoztatást. Ámde miközben az ilyen típusú eseteknek a felterjesztéshez mellékelni tervezett lajstromát készítette elő, leérkeztek a minisztérium októberi rendeletei, továbbá 4 Benedek két levelének, a tárgyalt proklamációnak, a kiskőrösi elöljáróság bizonyítványainak és a Pesti Cs. K. Fötörvényszék Benedekhez írt levelének másolatait, valamint ez utóbbinak a Cs. K. Igazságügyminisztériumhoz küldött felterjesztése eredetijét egyaránt ld. MOL. MKUK. Általános iratok (D 189), VI. P/2 1861: 390. — Egyébként a kérdéses kiáltvány korábban sem volt ismeretlen a hatóságok előtt: első példányai már augusztus elején felbukkantak Szatmárnémetiben, majd a helységek egész sorában tűntek fel. — Ld. minderre Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, Bp., 1967.45., amely érinti a Zsembery-ügyet is. 5Találhatók: MOL, MKUK, Általános iratok (D 189), VI. P/2 1861:75, 89, 172, 297.
