Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv I. (Ism.: Müller Veronika) 742
742 TÖRTÉNETI IRODALOM alatt az idő alatt alig 10 ezerről csaknem félmillióra nőtt Kijev lakosainak a száma. Oroszország egyik legnagyobb városa, az ukrán területek közigazgatási, gazdasági és kulturális centruma, a forradalmi mozgalmak központja lett. A szerzők nagy hangsúlyt helyeznek az Oroszországba történt integrálódás folyamatának bemutatására. I. Péter idején lett a város kormányzósági székhely. A 18. sz. során a hajdamák - nemzeti felszabadító és antifeudális - mozgalom egyik központjává vált. Jobbparti Ukrajna megszerzését követően - 1832-től - Kijev regionális funkciója kiterjedt, fokozatosan modern várossá fejlődött. Sajátos szerkezettel. 1897-ben lakosságának harmada a kispolgári rendhez tartozott, kb. 20-20% volt a nemesi, a paraszti rendbeliek, illetve a hivatalnokok aránya. Jelentős számú katonaság is gyarapította a város népességét. Nagy teret kap a kötetben a forradalmi mozgalmak története - kissé túlzottan országos aspektusból, a helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyva. Hasonlóan értékelhető az ukrán nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozásának taglalása is. Az 1905-ös forradalom eseményeinek tárgyalása során a szovjet politikai összetételéről nem nyújt plasztikus képet a kötet. „A szocialista Kijev" a címe a 3. kötetnek. (Fel. szerk.: N. I. Szuprunyenko, Kijev, 1985. 495 1.). 1917-1918 forradalmi eseményeit teljes bonyolultságukban ismerhetjük meg. A polgárháború időszakának bemutatásakor a nemzetiségi politika szempontjai viszont homályban maradnak. S itt teszünk megjegyzést a periodizációval kapcsolatban. 1920-1934 között Kijev nem volt főváros. Ez jelentősen befolyásolta a város helyzetét, fejlődését. Az első ötéves terv 1926-os tervszámai pl. nem tartalmaztak kiemelt ipari beruházásokat. A fővárosi státusz visszanyerése jelentős változásokat hozott. Dinamikusan fejlődött a városban a gép-, a vegyi- és az élelmiszeripar, s a háború előestéjén csaknem 1 millió lakos élt Kijevben. Tehát az 1921-25, 1926-32, 1933-41 periodizáció is az országos folyamat rávetítése a város történetére - erőltetetten. Miközben az egyes részek igényesen kimunkáltak. Pl. a káder- és munkaerő-helyzet alakulásáról, a munkanélküliség felszámolásáról, a munkaverseny-mozgalomról, a munkások politikai aktivitásáról olvashatunk tanulságos elemzéseket. A szovjet szakirodalomban figyelmet érdemlő módon tárgyalják pl. a trockisták kiszorítását a kijevi szervezetekből. A pártonkívülieket is aktivizáló politikai fórumokat használták fel elszigetelésükre. Igen tartalmas a kötet a városiasodás (közlekedés stb.) bemutatásában. A politikai életről is sok részletet olvashatunk, de az 1930-as évek politikai torzulásairól nem írnak a szerzők. Rendkívül adatgazdag, jól megírt fejezet foglalkozik a háború éveivel. A lakosság egyharmadát evakuálták, de az ottmaradtak súlyos szenvedéseket éltek át. 1942 elején a városban élők negyede szenvedett betegségben. Részletes képet kapunk a földalatti ellenállási mozgalomról, a város felszabadulásáról, a pusztulásról. 200 ezer ember maradt lakás nélkül. A háború utáni évek tárgyalása során említés történik arról, hogy a városi szovjet vezetése nem demokratikus eszközökkel irányított, de a pártszervek fellépése nyomán (1949) korrigálták a torzulásokat. A XX. pártkongresszus politikai hatásáról sem olvashatunk érdemben, miközben 1961-ig tárgyalják a város történetét a szerzők. Összességében azonban rendkívül adatgazdag, korszerűen megírt munka a Kijev történetét feldolgozó három kötet. Menyhárt Lajos CSONGRÁD MEGYE ÉVSZÁZADAI, TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV I. A HONFOGLALÁSTÓL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG Szerkesztette Blazovich László Szeged 1985. Az első olvasókönyv megjelenése (1961) óta 25 év telt el, s ezalatt a legtöbb megye -rendszerint - a megyei levéltár kiadásában és szerkesztésében megjelentette helytörténeti olvasókönyvét. Ezek az olvasókönyvek, s köztük a Csongrád megyei két kötet is, a különböző társadalmi rétegek számára kívánták bemutatni a megye történetét dokumentumokban, egyúttal célul tűzték ki e köteteknek, pontosabban a bennük foglalt forrásoknak a történelemtanításban való hasznosítását is.
