Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
74 RÁNKI GYÖRGY repülőgépgyárakban —, melyek zömmel az ellátási minisztériumhoz vagy a haditengerészeti minisztériumhoz tartoztak.6 6 1943 közepén úgy tűnt: az angol munkaerőmozgósitás elérte a lehetséges maximumot. Ekkor az ún. bombázó program és a hadihajóépítés élvezett elsőbbséget. A legnagyobb, 870 millió font értékű beruházási program a hajóépítés volt, természetesen a hajó páncélzatát, fegyverzetét — ágyúk, torpedók, aknák stb. — beleértve. Repülőgépgyártásban 350 milliót ruházott be a kormány, ez azonban csak a repülőgéptestek gyártására vonatkozott.6 7 1943-tól úgy tűnt. hogy itt is elérték a maximumot, és a további lehetőséget már csak a nem közvetlen hadianyaggyártással foglalkozó iparágak rovására történő növelés, átcsoportosítás adhat. Éppen ebből a szempontból különös jelentősége volt annak, ha sikerül az angol és az amerikai elképzeléseket összhangba hozni, hiszen az amerikai gazdaság nem csupán abból a szempontból volt fontos, hogy innen származott számos alapvető nyersanyag, de azért is, mivel mindinkább világossá vált, hogy amerikai segítség nélkül, ha az amerikai ipar nem veszi át az angol szükségletek fedezését, és nem termeli meg az Angliának szállítandó fegyvereket, az angol munkaerőellátás nem lesz képes eleget tenni annak a követelménynek, hogy egyidőben növeljék a hadsereg állományát és a fegyverkezési iparágakban dolgozók létszámát.68 Ténylegesen mindinkább egy olyan munkamegosztás alakult ki, mely lehetővé tette az angoloknak, hogy a két legfontosabb programjukra koncentráljanak, nevezetesen a hajóépítésre és a bombázó programra, mely utóbbi együtt járt a repülőgépgyártási kapacitás maximális növekedésével. Más területeken pedig csökkentették a termelést, feltételezve, hogy itt a szükségleteket amerikai forrásból is kielégíthetik. Ily módon 1943 második felében a munkaerő létszáma még a fegyverkezési iparágakban is csökkenni kezdett. 1943 januárjában 1,7 millió, júniusban már csak 1 640 000, decemberben 1 470 000 munkás dolgozott itt. A kézifegyver- és ágyúgyártás, az aknák és bombák gyártása szintén csökkenő tendenciát mutatott. Ha az 1939 decemberi ágyú- és fegyvergyártást 100-nak tekintjük, úgy ennek szintje 1943 februárjában 793 volt, de az év utolsó negyedében 500. A kézifegyvergyártásban az 1943 májusi csúcspont 11-szeresen haladta túl az 1939 decemberi szintet. Ezzel szemben az év utolsó negyedében itt is visszaesés tapasztalható mintegy 25%-kal.6 9 Az amerikai ipar kétségtelen elismerésre méltó segítsége lényegesen megkönnyítette az angol munkaerögazdálkodást. Ezzel a megjegyzéssel természetesen nem kívánom kétségbe vonni az angol háborús gazdaság eredményeit, különösen abban a tekintetben, hogy milyen sikeresen vonták be a női munkaerőt a hadigazdaság termelésébe. A gazdaság 1939—1943 között foglalkoztatott új munkaerőinek 80%-a nő volt, méghozzá olyanok, akik korábban vagy egyáltalán nem dolgoztak, vagy 66 William Horbny: Factories and plants, London, 1958. 382. 67 Uo., 66. és 212. 68 M. Postán: British War Productions. London, 1952. 293. 69 Uo., 355.
