Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Smahel; F.: La révolution hussite; une anomalie historique (Ism.: Fügedi Erik) 737

738 TÖRTÉNETI IRODALOM ebből a szempontból az egyházi viszonyok bemutatása. Nemcsak az az ellentmondás válik nyilvánvalóvá, hogy a prágai egyházmegyében sokkal több klerikust szenteltek fel, mint amennyi beneficium a korabeli halálozási viszonyok között megürült, hanem az is, hogy az egyházi intézmények gazdagsága látszólagos, mert a pápa és a cseh király jövedelmük jelentős részét (10 nagy rendház esetében annak felét) sajátította ki saját céljára. Ha Prágában 1000 pap és mellettük még 1200 klerikus egyetemi hallgató élt, akkor nemcsak minden huszadik ember volt klerikus, hanem jelentős részük nincstelen, és így nagy létszámú elégedetlen értelmiséggel kell számolni. Másrészt a későbbi szekularizáció szempontjából az egyházi vagyon nemcsak mint megszerezhető birtok volt kívánatos, hanem megszabadítva az egyházi és világi adóztatástól, magas hozamú tehermentes jövedelmet jelenthetett. A két felhozott példa jól szemlélteti Smahel munkamódszerét. Nem a szó szoros értelmében vett statisztikáról van szó, a megállapított számokat nem dolgozza fel tovább (egy részük biztos alkalmatlan is erre a célra), hanem segítségükkel arányokat tisztáz, és fejlődési irányokat jelöl ki. A különböző jelenségek vizsgálatának végeredménye, hogy hosszú távon a forradalom győztese - paradox módon - a nemesség volt. A hatalomból való részesedésből nemcsak az egyházat zárta ki, hanem az uralkodót is és az egyházi birtok 80%-ának szekularizálásával jelentősen növelte anyagi erejét. A folyamat során gyakorlatilag a királyi birtok is eltűnt a forradalom végére. A magyar történészben a könyv hosszú és különös gondolatsort indít meg. A két ország adottságai látszólag teljesen azonosak. Mindkettő a kontinens belsejében fekvő medence, elsősorban mezőgazdasági termelésre alkalmas, de a középkorban mindkettő az Európában nagyon kívánatos nemesfém fontos, egyes korszakokban szinte kizárólagos termelője. A mezőgazdasági termelés és ennélfogva a település fejlettsége szempontjából mindkét medence különböző fejlettségi fokon álló régiókra bomlik. A két ország népsűrűsége a 12. századig a nyugat-európaihoz képest igen alacsony, a terület kiépítése folyamán mindkettő nagytömegű bevándorlót vett fel, Magyarország szinte minden égtáj felől, Csehország a német területekről. Az agrárjelleg kizárólagossága következtében a városok kicsik voltak, a polgárság nem juthatott politikai szerephez. A városlakók túlnyomó többsége német volt, de az utánpótlás a Fekete Halál után elapadt, a városok kénytelenek voltak népességüket a környék kisebb városaiból pótolni, ezzel megindult az etnikai viszonyok átalakulása. A nemzeti dinasztia a 13. század végére mindkét országban fiágon kihalt, de a helyükre lépő leányági leszármazottak a Luxemburg- és Anjou-dinasztia ismét megerősítették a központi hatalmat. A társadalmi szervezet Csehországban közelebb állt a nyugat-európai fejlődéshez, a magyar sokat megtartott a szabályozatlanságból, ezzel együtt az uralkodói despotizmusból. Az arisztokrácia működése is szabályozottabb keretben zajlott le Csehországban. A cseh városok is nagyobbak voltak, Prága 40 ezer lakosával szemben Buda és Pest együtt is csak 15 ezret tud felmutatni. Talán még ennél is többet mond, hogy Prága kezdettől fogva a főváros szerepét játszotta, míg Magyarországon a budai polgárok a 14. sz. elején rossz lóra tettek, amikor mereven I. Károllyal szemben foglaltak állást, ami miatt az udvar 1323-ban nem Budára, hanem Visegrádra költözött. IV. Károly kultúrpoütikája azután végleg Csehország javára billentette a mérleget. Eddig azt hitte a magyar történész, hogy a huszita forradalom kitörése végleg megszüntette a két ország fejlődése között fennálló minden hasonlóságot. Smahel eredményei ezek után meglepőek, mert a cseh és magyar nemesség ugyanúgy megszerezte a hatalmat az uralkodóval szemben, s ennek során mintha nagyon hasonló jelenségekkel találná magát szemben a kutató. Két hosszú ideig kormányzó uralkodó, IV. Károly és Nagy Lajos halála után az addig engedelmes, hűségesen szolgáló nemesség ligákba tömörülve kért és kapott oroszlánrészt a hatalomból. Ehhez egyrészt a huszita mozgalmak, másrészt az a tény szolgáltatott alkalmat, hogy Lajos férfiutód nélkül szállt sírba. Nem lehet véletlen, hogy Vencelt 1394-ben, Zsigmondot 1401-ben vetik fogságra az arisztokraták. Az arisztokrácia mindkét országban hatalmas birtokkal rendelkezett, de a 14. század második feléig nem ért el döntő fölényt a királyi birtokokkal szemben. Csehországban 1350-ben a várak 59%-a, Magyarországon csak 33%-a volt a nemesség kezén. Hogyan sikerült mégis megváltoztatni a hatalmi struktúrát? Aligha hihető, hogy egyedül Vencel és Zsigmond képességeinek gyengeségében kell keresni az okot. Az azonos végeredményt a társadalom más rétegeinek hasonló helyzete is elősegíthette. A kisebb nemesség mindkét országban válságba jutott, jövedelmét csak katonai szolgálattal fokozhatta, mindkét helyen védelmi háborúkban, itt a huszitizmust felszámolni akaró katolikus, ott az oszmán sereggel szemben. A polgárság a fejlődés hatása alatt nem tudta gazdasági prosperitását fenntartani, mindkét helyen fekvő bú-tokok szerzésével próbált magán segíteni.