Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitaten Wieselburg; Ödenburg und Eisenburg (Ism.: Solymosi László) 733

733 TÖRTÉNETI IRODALOM URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES UND DER ANGRENZENDEN GEBIETE DER KOMITATE WIESELBURG, ÖDEN BURG UND EISEN BURG. HERAUSGEGEBEN VON DER BURGENLÁNDISCHEN LANDESREGIERUNG. IV. BAND. DIE URKUNDEN VON 1328 BIS 1342 MIT NACHTRÄGEN VON 1284 BIS 1318. BEARBEITET VON IRMTRAUT LIN DECK-POZZA. Wien-Köln-Graz 1985. (Publikationen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Siebente Reihe), p. XII, 446. BURGENLAND ÉS MOSON, SOPRON, VAS MEGYÉK HATÁRMENTI TERÜLETEINEK OKMÁNYTÁRA. IV. köt. Források 1328-tól 1342-ig. Kiegészítések 1284-tó'l 1318-ig A szomszédos országok medievistái elkényeztetik magyarországi kollégáikat: egyre-másra jelentetik meg jobbnál jobb forráskiadványaikat. Elkényeztetik, hiszen a középkori magyar királyság forrásait teszik közzé. A Kárpát-medence múltjában valamelyest tájékozott olvasó tudja, hogy a burgenlandi és a szlovákiai okmánytárak - bár címükben nem - tartalmukban a középkori magyar királyságot idézik, annak forrásanyagát tárják fel, akárcsak a korábban megjelent és hosszú szünet után folytatott erdélyi és horvát-dalmát-szlavón forráskiadványok. Míg az utóbbiak a középkori magyar királyság kormányzati egységeit mutatják be, (az erdélyi csak az ott élő németekre volt és van tekintettel), addig a burgenlandi és a szlovákiai okmánytárak címadó terrénumát az első vüágháború után a Párizs környéki békék az egykori regnum Hungáriáé területéből a közigazgatási és etnikai határokat mellőzve - mesterségesen alakították ki. Ezen újkori alakulatok területére vonatkozó középkori források felkutatása sokkal nehezebb, mint a szerves kormányzati egységet képező és jól elkülöníthető írásbeliséggel rendelkező Erdély vagy a bánságok esetében. Mivel Burgenland és Szlovákia a középkorban nem létezett, a középkori írásbeliség nem lehetett tekintetttel újkori határaikra. Ez nehéz feladat elé állítja a forráskiadvány készítőjét. A korlátozott cél, a részié - a választott területre - vonatkozó források maradéktalan összegyűjtése megkívánja az egész, a középkori Magyarország teljes forrásanyagának áttekintését, ami igen nagy és sokszor gazdaságtalan forráskutatást igényel. A gazdaságtalanság pedig nem a munka befejezésére, hanem abbahagyására, a teljesség követelményének feladására ösztönöz. Ugyanakkor a területi elv az újkori határokat nem tisztelő források széttrancsírozására kényszerít. A dömösi prépostság javainak 1138. évi összeírásából a Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae (Ed. Richard Marsina. I. Bratislavae 1971. Nr. 77) összefüggéseiből kiszakítva csak a Szlovákia területére eső birtokokra vonatkozó töredék, míg az Urkundenbuch des Burgenlandes (I. Nr. 285) a pannonhalmi apátság Albeus-féle terjedelmes összeírásából csak egyetlen birtokot illető részlet közlésére vállalkozhatott. Máskor viszont a forrás integritásának elve győzedelmeskedett a területi elv fölött. Ilyenkor a kiadvány tárgyául választott területtől igen messze fekvő vidékek adatai is helyet kaptak az okmánytárban. A jelzett problémák: a teljesség feladásának veszélye, továbbá a forrásintegritás és a területi elv ütközése föl sem vetődik, ha a kutató egy-egy korszakból nem a rész, hanem az egész publikálására, a középkori Magyarország forrásanyagának közlésére vállalkozik. Tudományos szempontból jobb s anyagilag kifizetődőbb lett volna s lenne, ha a Kárpát-medence országainak érintett medievistái közösen valósították volna meg s valósítanák meg az osztatlan - csak mesterségesen osztható - közös forráskincs, a középkori Magyarország forrásanyagának közzétételét. Együttműködésük olyan kiadványsorozatot eredményezne, amelyet az érintett országok kutatói és mások egyaránt haszonnal forgathatnának, mindenki megtalálná az őt érdeklő forrásokat, s közben az egészről is tájékozódhatna. Sajnos, semmi jele annak, hogy a történettudomány legegzaktabb területén, a forráskiadásban, a közeljövőben ez a kívánatos együttműködés létrejönne. A kutató azonban nem várhat, nem tétlenkedhet. Végzi a maga dolgát, a jelzett problémákat vállalva és olykor velük küszködve mindannyiunk hasznára szorgalmasan készíti a forráskiadványokat. Az Urkundenbuch des Burgenlandes szükségességének ötlete az 1930-as évek elején vetődött fel, s a forráskiadvány előkészületei már 1932-ben megkezdődtek. A háború miatt abbahagyott munkát 1949-ben Hans Wagner folytatta, meglehetősen mostoha körülmények között, hiszen a