Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon (Ism.: Horváth Pál) 730

731 TÖRTÉNETI IRODALOM előrelépés értékét nem kisebbítve jogosnak tűnik azonban ma már az az ítélet, hogy újabb veszélyek hordozója lehet jogtörténeti irodalmunk fejlődésében, ha a magyar történelem közel évezredes fejlődését kitöltő feudális jogrendünk elemző vizsgálatát egyoldalúan háttérbe szorítjuk. Éppen ezértkeli elismeréssel szólnom az adott mű témaválasztásának az aktualitásáról. A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulásának munkaigényes feltárásával a szerző a jogtörténetkutatás számára hézagpótló munkát alkotott. Az értekezést csakúgy, mint a szerző egész tudományos munkásságát a kiérlelt és mindig szigorú módszertani követelményeket érvényesítő munka példájának tekintjük. Ilyen értelemben a felidézett mű szinte hiánytalanul elénk tárja azokat az alapvető jogtörténettudományi megállapításokat is, amelyek esetenként szervesen beépültek, vagy továbbfejlesztést nyertek a szerző jól felépített rendszerébe. Az értekezés különös erénye és értékeinek gazdagítója azonban az eredeti források alapján alkotott önálló tudományos állásfoglalás, amely nem annyira a látványosan újnak tűnő konklúziókban, mint inkább a részletek mintaszerűen logikus rendszerbe foglalásában, ill. a korabeli magyar társadalom gyötrelmesen vajúdó társadalmi valóságának bemutatásában ölt testet. Az értekezést az teszi igazán meggyőzővé, hogy a különböző szolgáló népelem jogilag egységes osztállyá válásának a történelmi folyamatavalóban a vizsgált szűkebb időintervallum (a 12-13. század) határai között kulminált, és ennek a változásnak a tisztázása fontos történelemtudományi feladatként jelentkezik. A jobbágyság kialakulásának történeti-jogtörténeti feltárása egyike azoknak az alapvető kutatási problémáknak, amelyek a historikus tudományokat a legnagyobb mértékben foglalkoztatták. Jól látja ezt a mű szerzője is, sőt a Jiber és a libertás fogalom tartalmi-terminológiai változásainak (vagyis a konkrét társadalmi háttér megértésének) feltárása során felmerülő historiográfiai állásfoglalásokat is vállalja. Talán azt is mondhatnám, hogy a szűkebb szakmai körökön túlterjedő érdeklődést az értekezés eme összetevői váltják ki. A különböző szolgáló népelemek egységes osztállyá formálódását szem előtt tartva a szerző az idevágó historiográfiai előzmények legmarkánsabb elemei uránt is felkelti az olvasó figyelmét. így Acsády, Tagányi, Erdélyi és mások alapozó tanításai következetesen beépültek a forráskritika által felszínre hozott ismeretekbe. Az összhangot az a helyénvaló alapállás adja, hogy a jobbágyparasztság kialakulásáról, ill. az ide sorolható társadalmi rétegek „helyzetéről napjainkban is folyó vita közelről érinti a magyarországi feudális fejlődés kutatásának alapkérdéseit". A kirajzolódó bonyolult történelmi kép némi leegyszerűsítéssel úgy fogalmazódott meg, hogy a jobbágyság kialakulása .általában a territoriális falusi földközösség felbomlásával, ill. az egyszerű szabadok tömeges lesüllyedésével elszakíthatatlan kapcsolatban jelentkezett a középkori Európa népeinek történetében. Hasonlóan a hazai történelemben is kimutathatóvá lett ez a rendkívül összetett történelmi folyamat, amelynek eredményeként az eredetileg szabad közösségi birtok áruvá vált, ill. a sokféle földadományozások útján kiformálódó egyházi és világi birtok megjelent. Szerzőnk ezt a munkaigényes feladatot vállalta értekezésében, és nem véletlenül jutott a felidézettekkel azonos, vagy közelálló tudományos megállapításokra. Ez a képalkotás mégsem sablonos, mivel a konkrét társadalmi valóság bonyolultságát és ellentmondásosságát tükröző, eredeti források talaján áll. Megelevenednek előttünk nemcsak a függőség különböző formái, hanem gyakran az eredetileg szabad territoriális faluközösség fokozatosan enerválódó maradványai is. Megdöbbentően összecseng pl. az István korabeli pro animarum salute libertati mancipati fuerint a lex Saxonum LXIV. szakaszával, amely a „szükség"-által az egyháziak védelmébe kerültek joghelyzetét juttatja kifejezésre. A korabeli társadalom fejlődésének belső dinamikáját teszi érzékelhetővé a szerző másutt, amidőn Tagányit kiigazítva a Kálmán törvényében szereplő libereket, mint kétségtelenül függőségi viszonyba kerülteket nem azonosítja a liberek összességével. Sorolhatnánk még e példákat, amelyek a nemzetközileg ismert történetkutatási alapvetésekre építve, vitathatatlanul értékessé teszik Bolla Ilona könyvét. Visszatérve az értekezés konkrét elemzésére, fontosnak tartom a tudatos, forráskritikai szemléleten nyugvó, a mű egészét jellemző fogalomépítést. Ebből a szempontból jó szolgálatot tesz az előszónak minősített bevezetés is, amelyben a feudális jogrend minden lényeges elemét ismerő jártasságával a szerző meggyőző filológiai elemzés egész sorát tárja elénk. A forráskritika követelményeinek figyelembevétele biztos útirányt szab e téren is a szerző munkájának. Elkerüli a leegyszerűsítéseket, pl. az értekezés előszavában érintett költözéssel rendelkező szabad jobbágy, és az azt nélkülöző servilis státusú (kötött) jobbágy, elemzésénél a távoleső vilain, ill. a serf analógiákra való utalást. A módszertani követelmények lazítása nélkül számomra úgy tűnik bár, hogy bátorítani lehetne