Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kirilo-metodievszka enciklopedija Tom. I. A-Z. (Ism.:Senga Toru) 727
728 TÖRTÉNETI IRODALOM forgathatjuk. Az első kötetben címszóként szereplő történészek nevei közül felsorolunk néhányat példaként: D. Angelov, I. Dujcsev, F. Dvorník, F. Zagiba, V. Zlatarszki stb. A fiatalabb nemzedék tagjai közül pl. V. Gjuzelev is szerepel (1936—), aki az enciklopédia szerint 1983-ban lett professzor a Szófiai Egyetemen. A szlavisztika megteremtőjéről, J. Dobrovskyról is természetesen szó esik (7 oldalon keresztül). Asbóth Oszkár, aki a magyar szlavisztika megalapítójának tekinthető, nem szerepel a címszavak között; vajon Melich János vagy Kniezsa István bekerül-e a későbbi kötetekbe? Az enciklopédiát kétségtelenül jól használhatjuk nyelvészeti és irodalmi kézikönyvként is. Cirill és Metód tevékenysége főleg Dél-Kelet- és Közép-Kelet-Európa térségében zajlott le a legeredményesebben, egyebek között a Kárpát-medencében, és így e témára vonatkozó történeti kézikönyvként is forgathatjuk. A továbbiakban nézzünk meg közelebbről egy bennünket érdeklő címszót, mivel az enciklopédiában szereplő címszók zömének tartalmát a recenzens úgy sem ítélheti meg szakszerűen. Blatnenszko knjazsesztvo (Blatnói hercegség). Ez érdekes címszó, amely után még variánsként „Panonszko knjazsesztvo" (Pannóniai hercegség) és „Dolnopanonszko knjazsesztvo" (Alsó-pannóniai hercegség) szerepel. A 199-tó'l a 202. oldalig terjedő szöveghez egy térképet is illesztettek, amely a „Blatnenszko knjazsesztvo" fekvését mutatja a Duna, Rába és Dráva által övezett területre helyezve és a 833-885. évszámokkal ellátva. E terület a térkép szerint Pannónia superior-ral nagyjából azonos, így a „Dolnopanonszko knjazsesztvo" helyett a „Gornopanonszko knjazsesztvo"-t (Felső-pannóniai hercegség) kellett volna írni a címszó variánsaként. Mindenesetre a címszóként és variánsaiként említett elnevezésekkel nem nagyon találkozunk a nemzetközi szakirodalomban. Blatno, illetve Blatnograd/Blatengrad volt a hercegség székhelye — amely latinul urbs Paludarum, németül Mosaburg/Mosapurc és később pedig magyarul Zalavár néven ismeretes - és ezért kaphatott helyet a műben a „Blatnenszko knajzsesztvo címszó. Úgy tűnik, hogy a bolgár történetírásban legalább a „Panonszko knjazsesztvo" terminus általános elfogadtatásra talál (ld. Isztorija na Balgarija. Tom II. Szófia 1981). Ez lényegében nem más, mint Pribina, majd Kocel hercegsége, ahol Kocel idejében Cirill és Metód tartózkodott. A fent említett lengyel „Stownik"-ban címszóként nem szerepelnek ilyen terminusok, és a korabeli kútfőkben sem találunk hasonló elnevezéseket. Német Lajos 860. február 20-án kelt oklevelében szó esik Pribina ducatusáról vagyis hercegségéről, és a szakemberek is általában ezt a terminust használják (Priwinas Herzogtum, Pribinovo knízeství stb.). A lengyel „Stownik" is foglalkozik a „Pribina" címszó alatt a hercegséggel. Enciklopédiánk szóban forgó szövegében a Pribina szó nem dőlt betűs, ami azt jelenti, hogy a Pribina címszó minden valószínűség szerint nem fog a műben előfordulni, hiszen az olyan terminusok és nevek kurzív betűsek, amelyekkel utalnak a témához kapcsolódó címszavakra. Pedig joggal várhattuk volna Pribina szereplését annak ellenére, hogy halála 861-ben következhetett be, és pár évvel később Cirillt és Metódot utóda, Kocel fogadta. A Kocel szímszó viszont szerepelni fog. A címszó alatti szöveg nagyjából a kővetkező mondatokkal végződik: 873/874 táján a németek Kocelt letaszították a trónról, és ezzel a hercegség elveszítette függetlenségét. Kocel földjének egy részét Nagymoráviához csatolták, de 907/908 folyamán e szláv állam is teljesen megsemmisült a magyarok betörése következtében, fgy Cirill és Metód munkája a nyugati szlávok között kárba veszett. 885 után tanítványaik Bulgáriában találtak menedéket. A legutolsó mondatból sejthetjük, hogy miért szerepel a térképen a 885. évszám, amikor is Metód meghalt Moráviában, pedig 873/874 vagy 876 illene jobban, amikor Kocel eltűnik a történelemből, bár az ilyen évszámok forrásadatok híján erősen hipotetikus jellegűek. A térképen a szlovákokat (Szlovaci) is feltüntették nagyjából a Morava és a Garam folyók között, de ezekben az időkben még nem beszélhetünk szlovákokról. Vitás kérdés, hogy a Duna, Rába és Dráva által övezett terület egy része Kocel halála után „Nagymorávia" fennhatósága alá került-e vagy nem. A „Velika Moravija" (Nagymorávia) címszónál is találunk hasonló térképet, amelyen Pannóniának ez a része már szintén a felvirágzott moráviai fejedelemség egy részét alkotja. Mindenesetre ha elfogadnánk azt a feltevést, hogy Pannónia egy része Moráviához tartozott, erről akkor is csak 883/884-tó'l kezdve beszélhetnénk, amikor is Szvatopluk betört Pannóniába. A moráviai fejedelemség szétesését a „Velika Moravija" címszónál is 907/908-ra helyezik, és ennek okát szintén a magyarok betörésével hozzák kapcsolatba. Ráadásul e címszó alatt azt is olvassuk, hogy a magyar hódítással megszűnt a nyugati és déli szlávok közti kulturális és politikai kapcsolatok lehetősége, aminek később negatív jelentősége van a szlávok két csoportjára nézve. Az üyen szemlélet nem áll távol. F. Palacky múlt századi koncepciójától. Kétségbevonhatatlan azonban, hogy a magyarok megjelenése a Kárpát-medencében a moráviai fejedelemség bukásának egyik oka, de
