Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - "Buda; 1686." (J. Ujvári Zsuzsanna) 705

BESZÁMOLÓ 715 állított katonáival és anyagi teherbírásának végső megfeszítésével méltó teljesítményt nyújtott a tőrök kiűzésének összeurópai eredményében. .A fegyveres erő aránya egyes időszakokban meghaladta az 1,5%-ot, melynél nagyobb hadállítást Európában, ebben az időszakban, csak a jóval gazdagabb és fejlettebb Hollandia volt képes produkálni. A fegyveres erő másik meghatározó tényezője, az emberanyag harcértéke, mindig az állam gazdasági erejének függvénye. A 16—17. században lezajlott ún. hadügyi forradalom nyomán kialakult a korszerű európai hadvezetés, amelyben a fő fegyvernem a nagy pszichikai állóképességgel rendelkező gyalogság volt. Mivel a gyalogság koncentrált rohama vált a csata döntő tényezőjévé, a lovasságnak immáron másodrendű szerep jutott. A törökkel szemben lovasportyázással harcoló magyar könnyűlovasság ezen új igényeknek természetesen nem felelhetett meg, és fegyverzete sem volt korszerű. így a császári hadvezetés másodrangú fegyveres erőként használta őket, noha sok fontos feladatot bízott rájuk. (A magyar lovasok és hajdúk mind a felderítéseknél, rajtaütéseknél, mind a helyőrségi feladatoknál vagy a falak ostrománál elsőként teljesítették kötelességüket.) így a forrásokból jól ismert, a magyar katonaság iránt érzett averzió gyökereit nem a harcértékük megítélésében, hanem politikai síkon kell keresni; a Habsburgok a magyar „kötéltánc-politikát" negatívan értékelték, bár az, az ország szemszögéből nézve, a nemzeti fennmaradás egyetlen útja volt. Ernesto Piacentini (Olaszország) a harcokban résztvevő Michele D'Asti alezredesnek a viterbói székesegyház könyvtárában néhány évvel ezelőtt megtalált naplója alapján beszélt a hosszú ostrom sok pozitív és negatív részletéről. Az utolsó rohamban halálos sebet kapott hős többszáz oldalas feljegyzésében nem hallgatta el az ellenfél tiszteletet érdemlő helytállását sem. Pavel Balcárek (Csehszlovákia) Dietrichstein herceg rendkívül kiterjedt levelezése alapján szólt Buda ostromának hátteréről. A herceg szinte minden nehézségről jól volt értesülve; tudott a különféle pénzsegélyek igazságtalan elosztásáról, a magyar néptömegek megsarcolásáról, nyomoráról, az élelmiszerhiányról és a katonasorozás roppant terheiről. Walter Hummelberger (Ausztria) a katonák felszereléséről és hétköznapjairól beszélt. A fegyverzet ekkor volt átalakulóban; a muskétákat nagy súlyuk miatt csak villán lehetett elsütni, a bajonettet ismerték már, de Budánál még nem alkalmazták. A ruházat sem volt még egységes, noha az emberek védelmét szolgáló ruhadarabok - például csákók, karvédők, vastagtalpú félcipők — már léteztek. A legsúlyosabb probléma a sebesült katonák ellátása volt. Mivel a tábor zsúfolt és piszkos volt, a járványos flekktífusz, sárgaláz és a tüdőbaj nemcsak a sebeikben gyötrődő, legyengült betegeket, hanem az egészséges, harcképes katonákat is tizedelte - orvos pedig döbbenetesen kevés volt. Az előadó Johann Dietz mesternek, a szász fejedelmi felcsernek a naplójából megdöbbentő adatokat idézett az emberi nyomorúság mérhetetlen voltáról; a táborban szalma híján a puszta földön fekvő súlyos sebesültek, megcsonkított haldoklók könyörögtek a kegyelemdöfésért. Buda felszabadítása egyszerre volt óriási eredmény és hatalmas áldozat — „és ezt a nagyszerű győzelmet az európai koalíció és a magyar nép legyőzhetetlen ellenállása együtt tette lehetővé". Helmut Schnitter (NDK) az ostromháború művészetéről beszélt, amely a 16. században kezdett Európában tudománnyá fejlődni. A korabeli szakirodalom Buda ostrománál a tüzérség és a gyalogság koordinálását