Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története harmadik kötetéről (J. Ujváry Zsuzsanna) 687

694 BESZÁMOLÓ feltételes voltát — a tőkés fejlődés végül is csak iparos társadalomban lehet eredményes —, mégis lehetségesnek tart egy erős, fejlett mezőgazdasági fejlődést szekunder iparral, pl. Dánia és Új-Zéland esetében. Ilyen modell csírájának tartja a mezővárost. Kovács Zoltán a népesedési viszonyokról tartott átfogó előadást. A Magyarország történetének különböző kötetei teljesen eltérő mennyiségben tárgyalják a demográfiát; pl. a 7. és a 8. kötetben az olvasó nem kap átfogó képet. Örvendetes, hogy a harmadik kötetben e fontos fejezetnek viszonylag nagy lapszámot biztosítottak. A demográfiai részek friss szelleműek, s szakítanak a korábbi, Szekfű Gyula és Bakács István által festett gyászos, sötét képpel. Makkai László „Tájak és népek" című fejezete egészen kiemelkedő, a maga nemében egyedülálló. Mivel azonban sok szerző érinti a demográfiai kérdéseket, a népesedési viszonyokról alkotott kép nem egységes szemléletű. Az ország népességének megállapításához két alappillérre — a 15. század végi és a 18. század eleji összeírásra — kellene építenünk. Azonban e két pillérrel még nem számolhattak a szerzők, mivel ezek a kötetek még hiányoznak. Zimányi Vera e kényszerhelyzetből fogadta el Szabó István 3,5—4 milliós számát a 15. század végére. R. Várkonyi Ágnes Dávid Zoltánnak 1720-ra vonatkozó 4 müliós adatát követte. Azonban mindkét pillér felülvizsgálatra szorul, de ez természetesen nem ennek a 60 oldalnak a feladata. Van azonban egy merész, harmadik pillér is, a Dávid Zoltán által vizsgált 1598. évi dikális összeírás. Ebben 22 vármegyéből maradt fenn teljes adatsor, néhányból csak töredék. További 23 vármegyét, a városokat és Erdélyt csak hozzávetőlegesen lehet megítélni. Dávid a kihagyottakra való tekintettel az egész összeget 20%-kal megemelte, de még így is alábecsülte az ország összlakosságát, mert egy adózó mögött nem egy családot, hanem egy háztartást kell számolni — hangsúlyozta Kovács Zoltán. Zimányi, nagyon helyesen, megemelte Dávid 2,5 milliós adatát, s így a 15. század végi 4—4,5 millióhoz képest még egy szerény növekedést is feltételez. Ez azonban nincs összhangban a Sinkovics István által leírt adatokkal, ő ugyanis a török által megszállt városok létszámát rendkívül alacsonyra becsülte. Kovács Zoltán szerint a baj ott van, hogy már a Mátyás-kori népességszámot is túl alacsonyra teszik. A hozzászóló Szekfű Lászlónak 1985-ben megjelent cikkére hivatkozott, amelyben Baja lakosságánál kimutatta, hogy milyen nagy létszámú nem adózó, a társadalom alatt élő tömegek jönnek elő 1515—16-ból. Tehát Kovács szerint a 15. századvégi 5—5,5 millióhoz képest következett be a Zimányi Vera által elfogadott szerény 12%-os növekedés, amely persze még mindig messze elmarad az európai évi 4%o-es, azaz a század 40%-os növekedésétől. Azért fontos, hogy „ne pusztítsuk ki" a lakosságot helytelen becsléssel már a 16. században, mert ha ekkor ilyen kevés volt az ország lakossága, akkor a 18. században egyedülálló prosperitásnak kellett volna beköszöntenie a viskók közé, hogy az 1784. évi katonai összeírás 8,5 milliós adata valamelyest is valószínűsíthető legyen. Sőt, Dávid Zoltán és Dányi Dezső kimutatta, hogy még ez az összeírás is hiányos volt, mivel a két évvel későbbi jegyzék 5%-kal magasabb létszámot jelez, mely nyilvánvalóan nem lehet a szaporulat következménye. A növekedés évi 5%0-nél nem lehet nagyobb, és az 1709-12., 1738-42. évi nagy pestisjárványok elviszik a természetes szaporulatot. Tehát, ha a valósághoz képest még mindig alacsony 8,5 millióval számolunk a 18. század második felében, s elfogadjuk Dávid Zoltán feltevését, melynek értelmében a beköltözők száma 1 milliónál több nem